Más térben és más időben, egy másik világban, egy másik gyermek útjára indul...

A tűz

Gyenge voltam, hogy a vénembert is veszni hagyjam, pedig megérdemelte volna a halált. Megbeszéltem hát a nevében egy találkát lent a mólóknál, az egyik kis csehóba egy ivócimborájával, aztán neki is elmondtam, hogy valami fontosat akar vele megbeszélni Grod. Mikor meggyőződtem, hogy elhagyta a bordélyt, sorra meggyújtottam az előre elkészített tűzfészkeket. Az őröknek jó estéjük volt, dupla adag borhoz és szajhához jutottak aznap éjjel, hála nekem. Nem is nagyon voltak maguknál, ahogy a lángok egyre magasabbra csaptak a ház oldalán. A bentiek persze hamarabb észrevették, sikoltozva rohantak az ajtókhoz- hiába. Mindet bereteszeltem és eltorlaszoltam amivel csak tudtam. A földszinti ablakok zárjai is mind elmarjultak. 

Az fenti szobákba már nem tudtam bejutni, de nem is nagyon érdekelt; úgy voltam vele, aki megússza pár törött csonttal, hadd menjen. Az utca közepéről néztem, ahogy egyszerre életre kelt az épület: egyetlen nagy, jajveszékelő, füstölgő lénnyé változott. Éreztem a lángok melegét az arcomon, kormos voltam, de nem tudta senki, hogy már azelőtt bepiszkolódtam, mielőtt  kitört volna a riadalom. Mintha a testem is égett volna, belülről. Így is volt. Egyetlen hang nélkül, meredten bámultam a tomboló káoszt, hagytam, hogy a lelkemben is kitombolja magát a tűzvihar. Valaki elkapott, odébb vitt, rázott és az arcomba kiabált, de miután látta, hogy semmi foganatja, inkább ő is rohant megfékezni a tüzet. Persze hiábavaló volt az igyekezet, aznap éjjel a főutca nagy része leégett. Végignéztem. Lángoltam én is, de ahogy reggelre alábbhagytak a lángok a bordélyház maradványain, és füstölgő üszkök maradtak csak, mint valami halott tengeri szörnyeteg csontjai, a lelkemben is csillapodott a tűz, átadva helyét az izzó parázsnak. Megnyugodtam.

Apám soha nem látott többé. Én láttam őt, futni vissza a lármára, de elbújtam. Nem volt több dolgom vele. Nem tudom, azt hitte-e, meghaltam, nem tudom, mit szólhatott, mikor a városőrség kihirdette, hogy gyújtogató műve volt a borzalom, és nem tudom vajon eszükbe jutott-e Groddal, mi is lehetett az a fontos dolog, amiért mindkettejüknek abban az ivóban volt dolga. Lehet, hogy az alkohol addigra már levette róla a töprengés terhét. Elhagytam a várost.