A múlt darabkái V.

Bizony, még külföldön is a magyar kultúra a társalgás központi témája minálunk. Valahol Ausztriában, biciklitúra alatt (a) Pál éppen az Ulpius-ház kiadványainak színvonalát méltatta: "Azok minden szart kiadnak. Ha odamész, hogy írtam egy verset, hogy >Szopjál le, szopjál le, a vörös majom a fülem mögött azt suttogja, szopjál le<, azt is kiadják." Mondanom sem kell, igencsak elnyerte a tetszésemet ez a rögtönzött versike, harsányan kacagva dolgoztam bele lelkem mélyrétegébe e különös képet. "A vörös majom... a vörös majom..." ismételgettem a nevetési rohamok között. Misi már csak ekkorra ért vissza valahonnan- úgy rémlik az evőeszközöket mosta el-így ő sajnos lemaradt e gyöngyszemről. Csak kábé egy évvel később, már újlipótvárosi legénylakásában beszélgetve tudtam meg, hogy hajszínbéli érintettsége miatt magára vette a dolgot, s kicsit neheztelt is rám, amiért nevetek rajta. Csak ekkor meséltem el neki a teljes történetet, feloldozva magamat a vád alól, s megszabadítva őt a vélt tüske fantomfájdalmától.