Apai nagyanyám nem sok mindent tett értem, de arról legalább leszoktatott, hogy az ujjaimat ropogtassam. A következőképpen: "Jajj, ne ropogtasd már az ujjaidat! Olyan vagy, mint az a bemondó, az csinálta ezt állandóan." "Melyik?" "Nem emlékszem a nevére. Már meghalt." Ezzel hagyta a legnagyobb nyomot az életemben, pedig nem is volt szándékos. Néha mindenkinek sikerülhet.

U.i.: Jó, egyszer, max. kétszer átvettük a mértékegységeket is, merhogy napközis tanárnő volt, asszem, dehát amennyi közöm van a matekhoz, akár az alapszínek szagáról is magyarázhatott volna, persze nem volt ilyen kreatív. Meg zsíroztunk (ami ugye egy kártyajáték), illetve levertük a molyokat a WC plafonjáról még egész kicsi koromban, meg talán egyszer elvitt minket a bátyámmal az Állatkertbe(?), de ennél több tényleg nem ugrik be.