A múlt darabkái- kitudjamárhanyadik

Régen, még a mobiltelefonok előtti időkben Pál Gábor egyszer viccet mesélt a vonalason. Valami ilyesmit:
"Egy apáca utazik a taxiban. Egy idő után megszólal a sofőr: Ne haragudjon, nővér, tudom, illetlenség, de még sosem csókolóztam apácával, és nagyon szeretném tudni, hogy milyen... Hát, ha katolikus vagy, és nincs feleséged, legyen-mondja az apáca. Csókolóznak, mennek tovább, aztán a taxis hirtelen félrerántja a kormányt és siránkozni kezd: Jajj, bocsásson meg, nővér, hazudtam, zsidó vagyok és családom is van!
Mire az apáca: Semmi baj, én meg Isten vagyok és jelmezbálba megyek..." Hosszú csend a vonal két végén, ahogy próbálom értelmezni a hallottakat. "Miért megy Isten jelmezbálba? Miért taxival megy, ahelyett, hogy egyszerűen materializálódna a helyszínen? Miért öltözik apácának és miért smárol egy zsidó taxisofőrrel?" Ezek a gondolatok cikáznak a fejemben, míg a Pál hangja félbe nem szakítja merengésemet: "Jól van, neked se mesélek viccet többet..." Most már megkérdem: "De mért megy Isten taxival jelmezbálba?" "István! István vagyok és jelmezbálba megyek!"- oldja fel végül kissé ingerülten a rejtélyt Pál. Később a Zöld Pardonban- még a Petőfi-hídnál, a régi helyén volt-találkoztunk srácok-lányok, ott meséli, hogyan sikerült lelohasztanom az értetlenségemmel. Misinek tetszik a sztori, nevet, de ez a Pálnak nem elég, ő a poén utáni instant reakcióra pályázik, ezért mikor Csomi megjön, neki is elmondja a viccet, ezzel igazolva, hogy a hiba nem abban volt. Ismét hosszú csend, majd Csomi megkérdi: "Jelezma? Az valami város? A Bibliában van? Miért megy oda Isten?" Pál ekkor már káromkodik, Misi mintegy vallásos révületben térdre hullva röhög a földön, Gazda Ákos pedig kis félmosollyal az ajkán csak annyit mond: " Gábor, nem lenne jobb, ha ezt a viccet ezentúl inkább Bélával mesélnéd?"