Ismét a helyí SPAR lepett meg egy hírességgel, ezúttal Szalai Ádám válogatott labdarúgó társaságában ellentételezhettem kosaram tartalmát. Ha jól láttam, ízesített ásványvizeket meg jegesteát vett, de az is lehet, hogy csak azért láttam így, mert mostanában újra ráálltam az ízesített ásványvizekre, és egy focistáról eleve azt feltételezem, hogy inkább ilyesmiket iszik a cukrozott limonádék helyett, noha a jegesteában eléggé biztos vagyok, és hát az is cukros. Most, ahogy így írom, mintha mégiscsak epres Jana lett volna az egyik palack. Akármit is vett, beült vele mainzi rendszámú fehér Mercedesébe (asszem), ám hogy melyik irányba indult, már nem láttam. Ma barátságos meccs van Kuvait ellen, de úgy néz ki nincs a csapatban; lehet, hogy legurul Győrbe megnézni a többieket, de az is lehet, hogy csak lazít valahol Pesten, elvégre a Bundesliga-szezonnak már vége. És a csuklómon lévő kis szalagot is megdicsérték ma, még ha csak egy csúnya néni is, akire nem igazán akarózott ránéznem, mialatt egy receptre várva udvariasan válaszolgattam neki. Mikor már azt hiszi az ember, hogy sehova se tart az élete, ilyen dolgok történnek. Soha nem szabad feladni!