Hosszú, hosszú mondatokat bezzeg tudok írni, de

Például tegnap is, mikor két külföldi nő érdeklődött bátortalanul és eredmény nélkül a helyes irány felől a villamoson másoktól, én meg nem mentem oda segíteni, egyrészt mert olyan izének éreztem, hogy odalépjek villogni az angolommal az utasoknak, pedig nem lett volna az, másrészt mert hiába tudok angolul, ha tájékozódni egyáltalán nem tudok és 98,64 %, hogy nem tudtam volna elmondani, merre kell menniük, amit persze meg lehetett volna kérdezni valakitől, de akkor az meg még izébb lett volna, vagy nem, és míg ezen vívódtam, hirtelen leszálltak nyilván rossz helyen, lelkiismeret-furdalásom volt.
Talán ezt is kompenzálandó léptem ma oda, mikor egy Németországban élő, angolul beszélő kirgiz lány magyarosítani próbálta  a jogsiját a háziorvosi rendelőben, de csak annyit értem el, hogy még ott maradt megkérdezni egy másik orvost is, aki valószínűleg szintén azt mondta neki, hogy jöjjön vissza holnap a kollégához. Ugyan a sajátomnál rákérdeztem, nem tudna-e segíteni, de az meg előbb az okmányirodába küldte volna a lányt, ahol pedig már volt, csak én ezt nem tudtam, viszont legalább volt kivel csevegnie a rendszer bonyolultságáról míg várakozott, úgyhogy mondjuk, hogy ez félsiker.
De ha tegnap a villamosos baki előtt nem adok patét két olasznak a boltban, teljes csőd lett volna ez a hét szociálisan, pedig még csak kedd van.