Az ártatlan pilisi kirándulás véres tragédiába torkollik, s ez a bizarr fordulat végül gyilkossághoz vezet

Frajt Editet megette egy hód
Mikor az erdőben loholt, s
Bokrok és csermelyek között
Egy tarka lepkét üldözött
Hiába üvöltözött

Kulka János éppen arra ment
Ahol a falánk hód pihent
De őt is becsapta
Ráugrott és bekapta szegényt
Nem látja többé a fényt

Csak annyit látott Csűrös Karola
Hogy egy folt van ott ahol a
János még nemrégen
Átvágott a nagyréten, de kár
Nincs több Szomszédok már

Trokán Péter nem hagyhatta ezt
Kilőtt a hódra egy repeszt
Sőt, el is találta
Szétrobbant a pofája neki
Vérengző kis geci

Karolára rájött a roham
Aszonta Péter: "Faszkivan"
És őt is lelőtte
Úgyse kérdez felőle senki már
Azért a Kulkáért kár

Fatikus funkció

Valami nyereményt, gondolom, ingyen piát ajánlott fel anno (dazumal) a DJ annak, aki megmondja, melyik szám kezdődik úgy, hogy "I get no time". Misi rögtön odalépett a helyes válasszal, egyúttal ki is javítva a felkészületlen lemezlovast, hogy a Chumbawamba slágerének szóban forgó sora valójában "I get knocked down"; mindazonáltal járt a beígért jutalom. Mindezt csak azért mondom el, mert ez a fals egykori mondat a maga tökéletlenségében is rezonál valamelyest a mostani helyzetemre: már egy hete folyik a képzés, melynek végén remélhetőleg munkába állhatok, így kevés időm marad a kis Dénesre, azaz a blogra. A bejegyzés folytatásában, az eddig leírtakon túl egy füst alatt exuzálom magam (most), amiért kénytelen vagyok  tudósítani az olvasóközönséget a további posztok várható ritkulásáról, valamint kifejezem abbéli reményemet, hogy, ha nem is a megszokott gyakorisággal, de folytatni fogom mindazt a mókás, megdöbbentő és elgondolkodtató sziporkázást, amire az utóbbi időkben oly szép számmal voltak kíváncsiak azok, akik valamilyen módon tudomást szereztek erről az eldugott, vad kis lugasról az infosztráda mellett, bármit jelentsen is ez.

Irodalmi ajánló

Dr. Schatzkugel Ferenccel beszélgettünk új könyvének megjelenése alkalmából.

-A könyv címe Az uborkák bátorsága. Miről szól?

-Az uborkák... az uborkák...

-Miért éppen ezt a témát választotta, hogyan jött az ötlet?

-Ubi... Ubika, ubika...

-Nyilván az is fontos volt önnek, hogy ebben a témában még senki nem írt hasonlót, pláne nem ilyen terjedelemben.

-Kérek ubit, uborkát kérek... uborka...

-Mit gondol, hogyan fogadják majd az olvasók ezt a meglehetősen újszerű, formabontó művet?

-Csemege ubi, hol az ubi? Ubi! Ubika??

-Tervezi, hogy újabb kötettel áll elő a közeljövőben, esetleg pihen egy kicsit?

-.........................

-Gratulálok a könyvhöz és köszönöm az interjút!

Kognitív disszonancia

Ezúttal egy másik orvosi váró (semmi bajom, csak alkalmassági vizsgálatok), fiatal pár érkezik, a férfi szimpatikusnak tűnik, még az is megfordul a fejemben, hogy túl jó a nőjéhez képest. Kedvesen beszélget a takarítószemélyzettel, a nő bemegy vizsgálatra, én meg nézem, flip-flop van a faszin. Újratervezés, azonnal átértékelem a véleményem, hogy lehetne szimpatikus, ha flip-flop van rajta, vagy lehetséges a kettő együtt? Pár másodperc zavar, nem tudtam a helyére rakni a dolgot, aztán egy kicsit elfordul és megkönnyebbülök, nem, ez hálistennek hagyományos papucs, nincs semmi baj, működik az emberismeretem.

Mi az amikor az athéni egyetemen végzett diákok csoportosan kirándulni mennek?
"Indul a görög alumni"
Bocsánat.

Hosszú, hosszú mondatokat bezzeg tudok írni, de

Például tegnap is, mikor két külföldi nő érdeklődött bátortalanul és eredmény nélkül a helyes irány felől a villamoson másoktól, én meg nem mentem oda segíteni, egyrészt mert olyan izének éreztem, hogy odalépjek villogni az angolommal az utasoknak, pedig nem lett volna az, másrészt mert hiába tudok angolul, ha tájékozódni egyáltalán nem tudok és 98,64 %, hogy nem tudtam volna elmondani, merre kell menniük, amit persze meg lehetett volna kérdezni valakitől, de akkor az meg még izébb lett volna, vagy nem, és míg ezen vívódtam, hirtelen leszálltak nyilván rossz helyen, lelkiismeret-furdalásom volt.
Talán ezt is kompenzálandó léptem ma oda, mikor egy Németországban élő, angolul beszélő kirgiz lány magyarosítani próbálta  a jogsiját a háziorvosi rendelőben, de csak annyit értem el, hogy még ott maradt megkérdezni egy másik orvost is, aki valószínűleg szintén azt mondta neki, hogy jöjjön vissza holnap a kollégához. Ugyan a sajátomnál rákérdeztem, nem tudna-e segíteni, de az meg előbb az okmányirodába küldte volna a lányt, ahol pedig már volt, csak én ezt nem tudtam, viszont legalább volt kivel csevegnie a rendszer bonyolultságáról míg várakozott, úgyhogy mondjuk, hogy ez félsiker.
De ha tegnap a villamosos baki előtt nem adok patét két olasznak a boltban, teljes csőd lett volna ez a hét szociálisan, pedig még csak kedd van.

A múlt darabkái-megint egy

Három fluffer megy az utcán...-kezdtem. Misi folytatta: Szembe jön Lorán Lenke, aszongya: "Há taníccsatok má meg..." -Ez utolsó mondatot amolyan cigányosan hangsúlyozta Misi. Itt talán eleve véget ért a rögtönzött vicc, kirobbanó kacagásom azonban mindenképp beszüntette e bizarr életképp további evolúciójának esetleges lehetőségét: ami tökéletes, azt nem kell tovább ragozni. A levegővétel és az artikuláció közötti vékony határmezsgyén egyensúlyozva a következő kérdéseknek próbáltam hangot adni: 1. Lorán Lenke honnan ismeri fel, hogy a három nő valójában fluffer? 2. Miért érzi úgy, hogy meg kell tanulnia tőlük a szakmát? 3. Miért mímel cigány akcentust, mikor előjön a farbával? Természetesen már akkor is tudtam, hogy bizonyos kérdések jobb, ha örökre nyitva maradnak.