A szerencse áradása folytatódik

A sikeres vizsga után végre (majdnem) teljesértékű, de mindenképp hivatalos dolgozóként tölthettem első négy órámat a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér indulási oldalán, és amilyen mázlim van, rögtön az első napra jutott egy híresség; aki figyelmesen olvassa a Felszopó Fogkeféjét, már tudja, hogy annak idején volt szerencsém többször együtt vásárolni a helyi SPAR-ban Majkával, az ózdi hőssel, nos ma tovább mélyült a kapcsolatunk, immár az övét is levette nekem, zsebeit kiürítette (egyébként rutinosan előre, ahogy azt mi, ellenőrök szeretjük), így miután megbizonyosodtam róla, hogy kézipoggyászában sem az előírtnál (100ml) nagyobb mennyiségű folyadék, aeroszol, gél, sem nagyobb elektronikai eszköz (pl. laptop) nem található, cipője pedig se nem magasszárú, se nem rendelkezik 2,5 cm-t meghaladó talpvastagsággal, átengedtem a nekem kijelölt ellenőrző ponton. Neje, Dundika, ahogy az lenni szokott, sokkal kisebb, mint a tévében, de amúgy normálisan viselkedtek, és már jött is a következő utas. A repülőtéren persze mindig nagyobb esély van belefutni ismert emberekbe, úgyhogy ezentúl akár mindig azzal a kérdéssel a lelkemet csiklandozva várhatom a következő napot, hogy vajon kit hoz elém a sors a legközelebb? Ha csak a SPAR-os kalandjaimat nézzük, ki tudja, holnap talán Miller Zoli felsőruházatát igazíthatom a csomagjai mellé a tálcába... Ilyen lehet az élet, amiről az angyalok álmodnak.