2013. szeptember 29., vasárnap

Strange Fruit

-Hagymásbabot adok neked, ha megnyalod ezt.
-De hiszen ez engem néz! Ez egyenesen rám néz!
-Ez... Isten.

2013. szeptember 25., szerda

Quick Update

A mai napra jutó hírességek: Ciccolina, a Unique együttes kétharmada gyerekkel, illetve Dobó Kata, de őt nem láttam, csak mondták. Ciccolinát nem ismertem fel, de a felfújt száj, erős smink, napszemcsi kombó alapján egyből beazonosítottam, kérdeztem, hogy ez valami pornószínésznő volt-e, és hát ő. Ő is kicsi így élőben. Érdekesség még az orosz és magyar kéksapkás békefenntartó alakulat; megjegyzem ők tudják, mi a rend, egy csomagban sem volt tiltott eszköz vagy folyadék, és a lábuk sem sokkal büdösebb, mint egynémely civilé, sőt. Volt egy elkülönített vizsgálatom is, egy férfi magánál felejtette a boxert, fizethette a büntetést, illetve elejtettem egy, a gazdája szerint tízdolláros krémet, a nagyja a nadrágomra meg a cipőmre ment, úgyhogy finom illatom volt az utolsó pár órában. Kapunk egyenruhát is, munka (túlóra) után elmentem próbálni, lesz vagy hat galléros póló, zakó meg három nadrág, egész jó, kényelmes, a szárát majd nekem kell felvarratnom, de legalább nem kell majd állandóan betűrögetnem a fehér ingemet a nadrágba, ami eddig kábé a munka legidegesítőbb része számomra.

2013. szeptember 24., kedd

Aktualitások

El kell, hogy mondjam, hogy a az elmúlt hetekben több apró, feledhető, de érdekes bejegyzéssel gazdagítottam volna a blogom, mivel azonban egy technikai hiba miatt napokig nem tudtam belépni, elveszett az ihlet és az aktualitás. However, ma viszont ismét volt szerencsém egy hírességhez a reptéren, ráadásul ezúttal nem is celeb, hanem újdonsült úszóvilágbajnokunk, Hosszú Katinka és férje (és edzője) csomagjait vizsgálhattam át röntgennel. Először csak az tűnt fel, milyen izmos már ez a csaj, utána láttam, hogy ők azok. Nem néz ki rosszul, egyébként. Ha már itt tartunk, nagyon jó nők szoktak repülővel utazni, és ahogy az egyik mentorom mondta a betanításkor, nekünk kötelességünk rendesen megnézni őket, már csak biztonsági okokból is, ugye. Ráadásul ma meg is dícsértek, hogy figyeltek a kamerán és nagyon jól vizsgálom át az utasokat -persze csak férfiakat vizsgálhatok-, úgyhogy faszántosság van. Élvezem a melót.

2013. szeptember 15., vasárnap

Álmodozik

A csirke elképzeli, hogy Czutor Zolival szexel a Belmondo-ból. És a csirke elnémul jópár percre.

2013. szeptember 8., vasárnap

A múlt darabkái-Humánszakosok, ha nyaralnak

Misiék balatoni víkendházában voltunk lenn. Csak hárman voltunk a szobában, a többiek valahol kint a kertben. Pál Gábor-ki tudja, hosszas elmélkedést követően, vagy hirtelen felindulásból-a következő rövid és megkapóan tömör kijelentést tette: "Janzenista vagyok". "Tomista vagyok"-kontrázott rá egyből Bence. "Panteista vagyok"-léptem oda rögtön én is. Mindhárman egymásra néztünk, nyugtáztuk a vallomásokat, aztán átvettük az úszógatyát és lementünk a partra.

A szerencse áradása folytatódik

A sikeres vizsga után végre (majdnem) teljesértékű, de mindenképp hivatalos dolgozóként tölthettem első négy órámat a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér indulási oldalán, és amilyen mázlim van, rögtön az első napra jutott egy híresség; aki figyelmesen olvassa a Felszopó Fogkeféjét, már tudja, hogy annak idején volt szerencsém többször együtt vásárolni a helyi SPAR-ban Majkával, az ózdi hőssel, nos ma tovább mélyült a kapcsolatunk, immár az övét is levette nekem, zsebeit kiürítette (egyébként rutinosan előre, ahogy azt mi, ellenőrök szeretjük), így miután megbizonyosodtam róla, hogy kézipoggyászában sem az előírtnál (100ml) nagyobb mennyiségű folyadék, aeroszol, gél, sem nagyobb elektronikai eszköz (pl. laptop) nem található, cipője pedig se nem magasszárú, se nem rendelkezik 2,5 cm-t meghaladó talpvastagsággal, átengedtem a nekem kijelölt ellenőrző ponton. Neje, Dundika, ahogy az lenni szokott, sokkal kisebb, mint a tévében, de amúgy normálisan viselkedtek, és már jött is a következő utas. A repülőtéren persze mindig nagyobb esély van belefutni ismert emberekbe, úgyhogy ezentúl akár mindig azzal a kérdéssel a lelkemet csiklandozva várhatom a következő napot, hogy vajon kit hoz elém a sors a legközelebb? Ha csak a SPAR-os kalandjaimat nézzük, ki tudja, holnap talán Miller Zoli felsőruházatát igazíthatom a csomagjai mellé a tálcába... Ilyen lehet az élet, amiről az angyalok álmodnak.