Recently

Kaptam olyan (baráti) visszajelzést, mely szerint egynéhány bejegyzésem modorosra, mesterkéltre sikerált. Ezt egyrészt bóknak veszem, hiszen mint említettem vonzódom a dagályos, szabatos, nehézkes, terebélyes, udvarias, körmondatos, komótos, túlstilizált, talmin csengő mondatfűzéshez; rendkívül szórakoztatónak találom. Másrészt megfontolandó, hogy gondolnom kell azokra is, akik ezeket a bejegyzéseket olvassák (vagy pont, hogy nem). Ők talán azt hihetik, hogy éppen a közönség igényeit igyekszem kielégíteni, amikor így fogalmazok, holott valójában csak a kedvemet töltöm, a magam örömét keresem ezekben a frázisokban, strófákban, stancákban. Hogy valójában ki vagyok én, vagyok-e én, van-e én, az más kérdés. Nem is mennék most bele, elég az hozzá, hogy ilyen egy fonák alak vagyok. Egyszerűen nem tudom komolyan venni sem a világot, sem magamat. Eleve ironikusan, hátsó szándékkal, másodkézből gondolkozom, íráskor meg pláne, ez adhat némelykor sajátos bukét a posztoknak. Persze ez hasznosnak bizonyulhat napjaink mémektől hemzsegő, szubkontextusokkal tűzdelt, utalásokkal, belső poénokkal gazdagon fűszerezett pszeudo-mashup világában, de én úgy látszik pont fordítva működöm, zsigerből ironizálok, ha pedig szándékosan, az már az irónia iróniája, most aztán döntse el mindenki, mikor hány méter az asztalon. Szóval nem könnyű az életem, de talán itt-ott sikerül rávilágítanom egy-egy részletére. Persze azt, hogy nem könnyű, ironikusan gondoltam, de közben meg tényleg így van, noha. Ugye? Hát, igen.

Amúgy ma is voltam a fogorvosnál. Egy kicsit ingerültebbek voltak, mint múltkor, az asszisztens elgörbített pár fogvájót, amiért megjegyzéseket kapott, viszont a röntgennél nagyon udvarias volt velem. Még egyszer fel kell keresnem őket egy végső tömésre, a tartósabbat választom az ingyenes helyett.

És megnéztem a Blue Valentine c. filmet. Tökéletes

For my foreigner fans

Site statistics tell me that my blog is visited from the US and someone from Germany is curious too. I'm quite surprised, but I think my feelings cannot hold a candle to the horror some of you guys have experienced when, maybe looking for something spicy, you realize that this is just a foreign site where some Hungarian dude posts his crap. I'm deeply sorry for all of those I caused distress. However, if you are my people abroad: Cső!

Ich hab' nicht vergessen wie ein Faultier seine Straßenlampe wiederabgeholt hat, aber mein absolutes Wunderkind kann einfach nicht gegen seines Kitzbühel gehen mit oder ohne Kalk. Wie die sogenannte Tannenbaum sagte: "Du hast deine Sinne aber Ich hab' mein Schwanz!" Also kein Produkt  kann gefahrlich sein, wenn jemand seine Kleidung nicht in der Stimme nominiert hat. Ich, mit einem brennende Herz eines Mannes der nich sogar eine Vorbildung gewonnen hat, gehe auf dem Tisch mit Liebe, Krankenschwester und Nominalerlebnis in der Mittagspause. Danke, wiel Spaß!

Egy lyuk van a szívem helyén....

Najó, nem ott, hanem a fogamban. Ezért meglátogattam a körzetileg kirendelt fogorvosomat. Vagy mit. A státusa nem tisztázott, asszem magánzók, így telefonon nem is tudtak felvilágosítást adni, kihez tartozom, de azt mondták kapjak el helyben egy orvost vagy nővért és érdeklődjem tőlük. Meg is tettem, aznap már nem voltak ott, másnap 2-től rendeltek. Visszamentem hát másnap, ezúttal jó egy, másfél órát kellett várnom míg sorra kerültem. Már épp dajkálni kezdtem magamban az elégedetlenséget, mint egyetlen fegyveremet a tehetetlenség meg a düh ellen, hogy nem vagyok határozottabb a TB-kártyával, mikor végre bejutottam. És innentől fogva tök jó volt. Rendes, decens rendelő (mondjuk nem tudom, mit vártam), normális doktornő (talán valami életunt, dohánytól megsárgult kezű nőre számítottam). Megnézte, már jó mély, lehet, hogy gyökérkezelni kell, fáj-e éjjelente, nem, csak ha hideget eszem-iszom, stb. Beadta az érzéstelenítőt, vártam kint egy kicsit, aztán nekilátott. Alig éreztem valamit, ment a nyálelszívó, öblített, köptem, a Just a Gigolo szólt a rádióban (igaz, valami feldolgozás), égett dentin illata szállt a levegőben, minden rendben volt. Komolyan mondom, szinte élveztem. Jó sokat fúrt meg turkált, közben meg évődtünk, hogy sose maradok nyugton, meg nem tartom elég magasra a fejem. Végül berakott egy ideiglenes tömést, jövő héten kell visszamennem, kiderül, szükség van-e gyökérkezelésre. Megkérdeztem, hogy most fizessek-e vagy majd akkor, és hát nem is kell fizetni. Azóta nem is fáj a fogam, szóval teljesen elégedett vagyok. Az a jóleső érzés tölt el, hogy jól használják fel a TB-járulékomat, és korrekt szolgáltatást nyújtanak cserébe. Úgy tűnik, még manapság is lehet jó élménye az embernek a magyar egészségüggyel. Remélem, nem kiabálom el.

Persze a múlt darabkáinak harmadik csokrétája is olvasható már, csak valamiért a második került feljebb és nem tudom csak ezzel a bejelentéssel korrigálni. Szíves elnézésüket kérem és köszönöm a türelmüket. Jó éjszakát.

Harry Potter kalandjait csak az RTL Klub hétvégi műsorsávjában követtem, de ott tetszettek a filmek. Most viszont, J.K. Rowling első felnőtt témájú könyvét olvasva kijelentem a blogomat olvasó irdatlan embermasszának, hogy jó írónak tartom Frau Rowlingot. Miközben kibomlik előttem az angol kisvárosi disztópia-valóság, azon tanakodom, tudok-e rokonszenvezni valamelyik szereplővel, és annak ellenére, hogy nem tudok még csak határozatlan igennel sem felelni a kérdésre, működik a dolog. Néha magam is narrálom a saját kis tyúkszaros életemet a könyv mentén, mintha attól nagyobb jelentőséget kapna. Persze csak pillanatokra és teljesen tudatosan villantom fel magamban ezeket a képeket, azért nem vagyok ennyire elkeseredve... Illetve morfondírozok, hogy ha ennyire ismerősen köszönnek rám a könyv lapjairól a mindennapok kicsinyes vágyai és mozgatórugói, vajon hogy lehet, hogy a való életben az emberek nem tudják azokat így maguk elé rajzolni, hogy eligazodhassanak rajta, mint térpéken. "Eképp az  öntudat belőlünk mint gyávát csinál..."-mondja a bárd (Úgy imádok sznob és modoros lenni! Ez talán bűn?!). Poszteleji öniróniámra visszatérve megjegyzem, szándékosan maradok egyenlőre ennyire obskúrus, addig nem promótálom parányi nexus-pontomat a világhálón, míg bele nem tanulok a blogkészítés rejtelmeibe. Kritikát, észrevételt persze jó szívvel fogadok, és némasági fogadalmam sem terjed ki az olvasóra, aki, ha úgy tetszik neki, bátran mesélhet próbálkozásaimról az arra érdemeseknek, hogy együtt bábáskodjunk e kis jövevény felett, akit jobb híján most nevezzünk Dénesnek.

A múlt darabkái II.- Újabb darabkák

Elismeréssel adóztam Gazda Ákosnak, mikor osztálykirándulás alkalmából a vonaton ülve rágyújtott a Kockás ing (ó jaj de jó) c. Árock nótára, gitárjával kísérve. Természetesen Kiss János Balázs (osztályfőnök, történelem) és Huba Miklós (magyar) is jelen voltak, így amikor ahhoz a részhez ért, hogy " Halász Ági, egyszer még beléd verem", elegánsan azt énekelte, hogy "Halál rátok, ti gonosz beléndekek". Ez a kép, ahogy szemben ül KJB-vel- mi csak így hívtuk az "ofőt"- és ezt énekli, miközben mi tudjuk, én tudom, hogy mi is a szöveg valójában, megmaradt bennem, mint szellemes fricska az autoritásnak. Pál Gábor viszont inkább keresetlen őszinteségével követel helyet magának emlékeimben. Ő walkmanen (sic!) hallgatta ugyanis az Aurora együttes Másvilág c. számát, majd, a szomszédos ülésen sötétlő tüskék alatt az én kobakomat sejtve, katarzisát megosztandó hirtelen áthajolt a támlán és teljes erőből Kiss János Balázs tanár úr arcába üvöltötte: "Patkányok basznak az utolsó éjszakán!" Persze a mondat végén már nem hallott ki az induló érzelem a hangjából, sőt az talán meg is bicsaklott a felismeréstől, osztályfőnökünk mégis értékelte ezt a kéretlen vallomást, élénk szemei pajkosan csillogtak SZTK-keretes szemüvege alatt, vakondszerű arcán mosoly gyúlt, mely egyszerre volt gunyoros és megértő, cinkos. És még csak a vonaton voltunk...

A múlt darabkái III.- A darabkák mindig drágák
 

Annus Gábor különleges kapcsolata a kutyákkal már az egyik első osztálykiránduláson megmutatkozott, amikor büszke arccal felém fordulva szamárfület mutatott a helyi ebnek. Ezt követően 2000 körül, Horvátországban adta újabb jelét e speciális kapocsnak. Az éjszaka közepén nagy lármával a kempingbe érkező román család kitartóan csaholó kutyájának igyekezett nem kevesebb elszántsággal megmagyarázni, hogy menjen vissza a gazdáihoz. Először magyarul beszélt a folyamatosan ugató blökihez, de aztán tekintettel a kutya származására és neveltetésére, jobbnak látta, ha feleleveníti emlékeit a gimnáziumban tanult latinról. A "domus" (haza, otthon) locativusa azonban már kifogott rajta, ezért azt Pál Gábortól kérdezte meg, aki-jól hallhattam, hisz mellettem feküdt-már nem állta meg nevetés nélkül a választ, noha az ő kedvét mindig beárnyékolta, ha rendezetlen körülmények között, a szabad ég alatt próbálta meg álomra hajtani a fejét, ezúttal ráadásul sikertelenül. A budai hegyekben aztán ismét a metakommunikáció eszközeihez tért vissza barátunk, amikor egy látszólag a gazdája nélkül arra kóborló állatnak mutogatta bőszen a középső ujját, mintegy a fajok közötti egyezményes jelrendszer egy nyíltan offenzív elemeként, majd amikor hirtelen előtűnt a tulajdonos, kezét visszakapva, a helyzetet mentendő csak ennyit mondott a nőnek: " Jajj, de aranyos..." Ha a gazdi el is mulasztotta volna a mozdulatot, nyersolajra dobott gyufát idézően fellángoló nevetésünk akkor is elárulta Nusi turpisságát. Bár Gábor azóta komoly, hivatali felelősséggel birkózó ember lett, még mindig ott van benne ez a csintalan gyermek, aki bármikor kapható a mókára, ha munkahelyi teendői éppen úgy engedik.

A múlt darabkái

Dunai Misi megkérdezte Vidákovics Lajos tanár urat, kémiatanárunkat, miért szélesedik ki középen a pipetta. Vidákovics tanár úr a rá jellemző hévvel adta meg a választ: "Azért, Misikém, mert ha nem lenne ott, olyan hosszúnak kéne lennie a pipettának, hogy fel kéne állni egy orangutánra, hogy használhassuk!" Noha ez a magyarázat senki számára sem volt meglepő ettől az excentrikus figurától, én sokat nevettem rajta. Azóta is őrzöm múltam e darabkáját.

Fluffer's Toothbrush.
Leginkább talán úgy tudnám lefordítani, hogy A Fájdalom Országútja.
Találó cím egy blognak az életemről, mely oly gyakran kínált nagy kanállal szenvedést és örömöt, érzelmi viharokat és sikamlós helyzeteket, félreértett megjegyzéseket és fékevesztett gyönyört.