A múlt darabkái II.- Újabb darabkák

Elismeréssel adóztam Gazda Ákosnak, mikor osztálykirándulás alkalmából a vonaton ülve rágyújtott a Kockás ing (ó jaj de jó) c. Árock nótára, gitárjával kísérve. Természetesen Kiss János Balázs (osztályfőnök, történelem) és Huba Miklós (magyar) is jelen voltak, így amikor ahhoz a részhez ért, hogy " Halász Ági, egyszer még beléd verem", elegánsan azt énekelte, hogy "Halál rátok, ti gonosz beléndekek". Ez a kép, ahogy szemben ül KJB-vel- mi csak így hívtuk az "ofőt"- és ezt énekli, miközben mi tudjuk, én tudom, hogy mi is a szöveg valójában, megmaradt bennem, mint szellemes fricska az autoritásnak. Pál Gábor viszont inkább keresetlen őszinteségével követel helyet magának emlékeimben. Ő walkmanen (sic!) hallgatta ugyanis az Aurora együttes Másvilág c. számát, majd, a szomszédos ülésen sötétlő tüskék alatt az én kobakomat sejtve, katarzisát megosztandó hirtelen áthajolt a támlán és teljes erőből Kiss János Balázs tanár úr arcába üvöltötte: "Patkányok basznak az utolsó éjszakán!" Persze a mondat végén már nem hallott ki az induló érzelem a hangjából, sőt az talán meg is bicsaklott a felismeréstől, osztályfőnökünk mégis értékelte ezt a kéretlen vallomást, élénk szemei pajkosan csillogtak SZTK-keretes szemüvege alatt, vakondszerű arcán mosoly gyúlt, mely egyszerre volt gunyoros és megértő, cinkos. És még csak a vonaton voltunk...