Kálmán és Ágnes

-Mire gondolsz, édesem?
-Csak épp azon merengtem...
-Igen?
-Nos... Azon merengtem, milyen lenne egy madár, pénisz-alakú szárnyakkal.
-Hogy jut eszedbe ilyen bolondság? Pénisz-alakú szárnyak...
-Gondolj csak bele, Ágnes: hívhatnák faszolynak.. vagy brébicsnek...
-Kálmán, néha komolyan azt hiszem, hogy elment az eszed...
-Vagy pöcsölyvnek...
-...
-Ágnes!
-Igen?
-Tudod, mije lenne annak a madárnak?
-Nem tudom...
-Fasztávolsága! Fasztávja lenne neki, Ágnes!
-Olyan hülye tudsz lenni... Inkább aludjunk, jó?

Kálmán még sokáig nézte az alvó Ágnest, és azon merengett, vajon ma esti beszélgetésük elegendő indok-e arra, hogy lemészárolja álmában. Aztán arra gondolt, vajon mégis inkább vele lehet a baj? Arra jutott, mindkét feltevésre igen a válasz. Reggel elment munkába, de utána már nem ment haza. Másnap este már azon gondolkodott, hogy hiányzik neki Ági. Egyértelműen velem van a baj-gondolta. Nagyon hosszú és nehéz éjszaka volt. Reggel felhívta Ágit, találkoztak, megbeszélték a dolgot. Kálmán remélte, hogy barátok tudnak maradni. Tényleg.

Érzések

-Én... Én nem tudom.. kimutatni az érzéseimet... Egyszer... kimutattam az érzéseimet... Négy halott tizenkilenc sebesült... ... Egy huszonnégy fős iskoláscsoport három napig állt összekötözve egy óriási teveformájú muffin sütőformában... tizenhét vecsési lakos esett át szükségtelen urológiai vizsgálaton... az orvos összeomlott... azóta is felügyelet alatt van... Én... Én éhes vagyok...
-Van parizer.

Something to be held against our foreheads in an ill manner

"Of course you have to kill yourself before getting naked."
 Said the man with no eyebrows. 'Twas not long before I realized he was having an affair with the armchair I just stood up from. With a stylish grin I paved the way for a least moderate...

Again, I have nothing beastly.  

Nem vicc

Isten vaszektómiára viszi a kutyáját.
- De szép kiskutya, mi a neve?- kérdezi az állatorvos.
-Rotavírus- feleli Isten.
-És a kutyának?
-Annak Gábor.

Strange Fruit

-Hagymásbabot adok neked, ha megnyalod ezt.

-De hiszen ez engem néz! Ez egyenesen rám néz!

-Ez... Isten.

1.

Heinrich, a vezér háttal az ablak melletti falnak dőlt. A reluxák közt átszűrődő fény csak a körvonalát rajzolta meg, a figyelmemet pedig a csóvákban kavargó por kötötte le. Néhányan még suttogtak egymás közt, de mindenki Heinrichet nézte. "Meg kell várnunk, míg elalszanak. Éjjel fél kettőkor találkozó itt, a párok megkapják a címeket, fél négyre végeztek, négyre már mindenki otthon van, világos?" Senki sem szólalt meg. "A párok... Zdenek legyen Agyfasszal, de ne baromkodjatok, koncentráljatok a feladatra, rendben?" Zdenek, a cseh meg Agyfasz állandóan vitatkoztak, sztoriztak, röhögtek valamin. "Béci bácsi és Magdika, Kari és Démon. Whiplash velem jön." Magdika is férfi volt persze, méghozzá jó nagy darab, Démon meg nyeszlett, de valahogy vészjósló. A nyolcadik ember lebetegedett, így Heinrichnek is jönnie kellett. "Mindenki vegyen el egy dobozt, nézze meg, működik-e, aztán viszlát fél kettőkor." A dobozok egymásra pakolva álltak az asztalon. Mind Phillips volt. Kibontottuk a őket, és párszor ki-be kapcsoltuk a gépeket. Az enyém langyosan simult a tenyerembe. Még fél három sincs, és majd csak hajnalban indul a móka. Nem mentem haza, a városban sétálgattam, közben egyre azon járt az eszem, amit éjjel csinálunk majd. Már nem volt visszaút, de fel se merült bennem, hogy visszakozzak. Meg akartam csinálni. És mindannyian meg akartuk csinálni. Mindegyikünk a magáévá tette Heinrich őrült látomását. Törvényes? Nem. Szükséges? De még mennyire, hogy az!

Mire eljön a reggel, néhány emberrel kevesebb lesz majd ebben a városban, akinek szőr áll ki az orrából meg a füléből.