2015. január 7., szerda

Kálmán és Ágnes

-Mire gondolsz, édesem?
-Csak épp azon merengtem...
-Igen?
-Nos... Azon merengtem, milyen lenne egy madár, pénisz-alakú szárnyakkal.
-Hogy jut eszedbe ilyen bolondság? Pénisz-alakú szárnyak...
-Gondolj csak bele, Ágnes: hívhatnák faszolynak.. vagy brébicsnek...
-Kálmán, néha komolyan azt hiszem, hogy elment az eszed...
-Vagy pöcsölyvnek...
-...
-Ágnes!
-Igen?
-Tudod, mije lenne annak a madárnak?
-Nem tudom...
-Fasztávolsága! Fasztávja lenne neki, Ágnes!
-Olyan hülye tudsz lenni... Inkább aludjunk, jó?

Kálmán még sokáig nézte az alvó Ágnest, és azon merengett, vajon ma esti beszélgetésük elegendő indok-e arra, hogy lemészárolja álmában. Aztán arra gondolt, vajon mégis inkább vele lehet a baj? Arra jutott, mindkét feltevésre igen a válasz. Reggel elment munkába, de utána már nem ment haza. Másnap este már azon gondolkodott, hogy hiányzik neki Ági. Egyértelműen velem van a baj-gondolta. Nagyon hosszú és nehéz éjszaka volt. Reggel felhívta Ágit, találkoztak, megbeszélték a dolgot. Kálmán remélte, hogy barátok tudnak maradni. Tényleg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése