A múlt darabkái-A letűnt idők nyomában

Idegenvezetés területén senki nem produkált még akkora bravúrt, mint a lengyelek. Buszos kirándulás a Mazúri-tavak környékén, egyszercsak megállunk valahol, és felszáll egy figura- eleve hogy néz ki, és akkor még meg sem szólalt-, mint hamarosan kiderült, az idegenvezető. Jellegzetes hanghordozása azonnal foglyul ejtett, éreztem, aznap már nem leszek képes máshogy beszélni én sem. Hanem amit mondott, végképp kiemelte őt az összes többi guide-ok közül, forradalmasítva mindazt, amit a műfajról eddig tudtunk. Persze mindehhez Lengyelország történelmi múltja és az adott környék földrajzi adottságai egyaránt kellettek- haladtunk végig a tájon, ő a dicső ősökről mesélt és időről-időre megszólalt: "Aand on the right side..." Mindenki jobbra néz, sehol semmi, ám ő már folytatja is: "There was a caastle... wich was very nice... but, unfortunately, it was bombed by the Germans, and then by the Russians in the Second World War..." És ilyen látnivalóból akadt bőven, hol a jobb, hol a bal oldalra kapkodtuk a fejünket, mindenhol gyönyörű kastélyok álltak valaha, csakhát. Persze azért akadt kurrens látványosság is, mármint olyan, ami éppen ott is volt, és a Mazúri-tavak környéke amúgy nagyon szép vidék, mégis legszebb emlékeinket ezek a hajdanvolt nevezetességek jelentették a túráról. Illetve mesélt még a német lovagrendről is, akikhez annakidején a terület tartozott, bár senki- a magyarok közül legalábbis biztosan- nem igazán értette, mik is azok a Teuton Éjszakák, noha nagyon is hangzatosan csengett angolul. Mire mindenkinek leesett, hogy azok Teutonic Knights, nem pedig Teutonic Nights, már kész is voltunk egy minisorozat hevenyészett szinopszisával.

Summer days, drifting away, to uh, those summer nights...  Ez persze csak pár kiragadott darabka mindabból a mókából és kalandból, ami három EU-s lengyelországi utunk során adatott, korántsem a legfergetegesebbek, de valahogy épp a felszínre kerültek abból a bizonyos mélységes mély kútból.

Winter is coming

Tegnap lebetegedtem, hazafelé kicsúszott a kezemből a zacskó, szétgurultak a mandulák, a pezsgősdugó meg belelőtt egyenesen a szemembe. Ma reggel a konyhapultról ettem meg a müzlim egy részét a tejjel együtt, a háziorvos szokás szerint nem rendel, úgyhogy a táppénzt nem tudom elintézni, csak az ügyeletre tudok menni, viszont nincs melegvíz.