Mikor gyerekfejjel a Winnetou-t olvastam, a legnagyobb fejtörést a "ruganyosan jár" kifejezés okozta. Többen is ruganyosan jártak, s ez egész gyerekkoromra rányomta a bélyegét. Sokat töprengtem, milyen lehet az, még próbálgattam is, járás közben hajlítgattam a térdem, rugóztam, de azt hiszem, erre vagy születni kell, vagy sokáig élni a vadnyugaton komancsok meg kajovák között, hogy igazán kenje valaki.

Megdöbbentő felfedezést tettek azok a magyar kutatók, akik a Guatemala észak-keleti részén élő törzsek kultúráját kutatják. A dr. Gottenficker Kálmán vezette hatfős csoport négy hétig lakott együtt egy elszigetelt kis közösséggel, melyet ők fedeztek fel. "A nyelvök nagyon hasonlít a körülöttük élő nagyobb törzsekéire-mondja, dr. Gottenficker-így ölég jól mög tudjuk érteni őket. Úgy hívják magukat, hogy  >a barnák<, vezetőjök pedig maga >A Barna<-folytatja a Szegedi Tudományegyetem professzora. A férfiaknak gyönyörű szopósszája van, a nők erős, robusztus fölépítésűek. A legnagyobb meglepetés azonban akkor ért minket, mikor vezetőjök böleegyezött, hogy rögzítsük, amint elénekel egy párat a törzs dalaiból. Hangsúlyozom, ezök az embörök mind ez idáig ismöretlenök voltak a világ számára, mi vagyunk az elsők, akikkel kapcsolatba léptek az úgymond civilizált világból. Épp ezért volt olyan megdöbbentő, amikor vénjük énekölni kezdett. Először szent állatukról, a >Hófehér Jaguárról< énekölt nekönk, majd egy szomorú nóta jött >Keserű Méz< címmel. Magunk is nagy United rajongók lévén hitetlenkedve mörödtünk egymásra, ekkor bölefogott egy mögejtően szép szörelmös dalba, amely arról szólt, hogy >Hajnalban még a Nap is más!< Szóhoz sem jutottunk, ezt ő annak tudta be, hogy mögrendített minket az ének, ezért azt mondta, még ölénekel egy vidámat is a végére, ami arról szól, hogy két férfi szöret egyszörre egy asszonyt! Elöjtöttem a mikrofont, egyik kollégám pedig elájult, amikor a >Hárman Párban< ismerős strófáit hallottuk föltörni a vén bennszülött a szájából. A mai napig nem tudjuk, hogyan löhetségös ez. Fölvettök a kapcsolatot Pély Barnával, illetve mögvizsgáljuk a DNS-ét is, nem találunk-e benne mongoloid markört, bár fogalmam sincs, hogyan löhetne kapcsolat közte és a >barnák< közt."

Szeretem a VII. kerületet. Lomizás van itt is, zajlik az élet; még valahogy a gyerekeivel vonuló Rácz Károly (ex Terry Black) is beleillik a hangulatba.

Aludj el szépen, kis Balázs

Az első nóta, amit ismertem, a "Kispiricsi falu végén elfolyik a kanális" kezdetű volt, amit én persze "elfolyik a kanál is"-nak énekeltem úgy egy éves korom körül. Anyám értetlenül állt a jelenség előtt, de végül kiderítette, hogy a nagyitól tanultam el, mikor eljött vigyázni rám. Az első versem stílszerűen az Altató volt, ezt anyám szavalta nekem, mintegy poézisba burkolva legfőbb kívánságát. Amikor azonban az ő szemei csukódtak le a fáradtságtól, ott folytattam ahol abbahagyta. Elringatnom magamat nekem sem sikerült, de legalább elmondhatom, hogy már a rácsos ágyban József Attilát szavaltam, mielőtt még ennyire mainstream lett volna.

Nem elég? Fluffer's Toothbrush már a Facebook-on is! Még több nevetés, még több érdekesség a https://www.facebook.com/FluffersToothbrush?ref=hl címen!

Lomtalanítás van a mi utcánkba', a cigányok ilyenkor letáboroznak a kapuk elé, hogy segítsenek a lakóknak cipekedni. Tegnap azonban még ennél is többet tettek. Még ki se léptem, már látom, hogy ezerrel rongyolnak valahova, kiáltoznak. Nézem, mi van, a szomszéd lépcsőház előtt már egész pofás kis tűz lobog, de pillanatok alatt eloltják a testvérek. Amennyire ki tudom venni, valaki kidobott egy csikket az ablakon, az lobbantotta be a lehordott lomokat.  Ahogy egykor Csikaló, a botcsinálta prímás a hegedűjével Thököly Imre kurucfejedelmet a labanctól*, úgy mentették meg a lépcsőházat most a tesók pokrócokkal, meg ami a kezük ügyébe került. Jó, nem úgy, de ez jutott eszembe. Mindegy, a lényeg, hogy nem égett le a tömb.

*Móra Ferenc: Furfangos Cintula c. könyvében olvasható a történet. Tudom, hogy mindenkinek tele a töke Mórával, de ez a könyv tényleg jó, gyermekkoromban sokat forgattam.

Pályázat! Kreatívok figyelem!
Photoshop pályázatot hirdetünk értékes nyereményekkel!
Témája: "Hogyan nézne ki Ókovács Szilveszter és Schmidt Mária szerelemgyereke?"
1. díj: Kötetlen beszélgetés egy sör mellett a blog írójával a történetekről, kulisszatitkokról, élményekről
2. díj: Ingyen mikrósütő-használat a Karikás Frigyes utcai Hunyadi Mátyás Általános Iskola tanári szobájában az elkövetkező két évre
3. díj: 150dkg főzőzsír

A múlt darabkái V.

Bizony, még külföldön is a magyar kultúra a társalgás központi témája minálunk. Valahol Ausztriában, biciklitúra alatt (a) Pál éppen az Ulpius-ház kiadványainak színvonalát méltatta: "Azok minden szart kiadnak. Ha odamész, hogy írtam egy verset, hogy >Szopjál le, szopjál le, a vörös majom a fülem mögött azt suttogja, szopjál le<, azt is kiadják." Mondanom sem kell, igencsak elnyerte a tetszésemet ez a rögtönzött versike, harsányan kacagva dolgoztam bele lelkem mélyrétegébe e különös képet. "A vörös majom... a vörös majom..." ismételgettem a nevetési rohamok között. Misi már csak ekkorra ért vissza valahonnan- úgy rémlik az evőeszközöket mosta el-így ő sajnos lemaradt e gyöngyszemről. Csak kábé egy évvel később, már újlipótvárosi legénylakásában beszélgetve tudtam meg, hogy hajszínbéli érintettsége miatt magára vette a dolgot, s kicsit neheztelt is rám, amiért nevetek rajta. Csak ekkor meséltem el neki a teljes történetet, feloldozva magamat a vád alól, s megszabadítva őt a vélt tüske fantomfájdalmától.

A múlt darabkái  IV.

Somogyi Zsófi keresztrejtvényt fejtett a Györgyiék kertjében Balatonon. Megadva a meghatározást egy szó iránt érdeklődött, mire én azonnal rávágtam az egyetlen helyesnek tűnő megfejtést: Mürkürön! Elnéző mosolyát látva ezt többször megismételtem, alkalmazva az igazságérvényesítés manapság oly kedvelt politikusi eszközét. "Három betű" mondta ekkor Zsófi, hangjában a ki nem mondott pajkosság: "Nem az a baj, hogy totál hülyeséget mondasz, csupán a betűszám nem egyezik." "Mür!"- érkezett rögtön végső, kikezdhetetlen érvem. Több szó nem is esett erről, arcunkon még pár pillanatig fénylett a nevetés, majd feloldódott a nyári napsütésben.

Update: Nemrég Endi, a Hooligans dobosa a Jászainál, illetve tegnap Crespo Rodrigo himself, közértbe menet. A suli kisebbik épülete, ahonnan hajdanán kilógtunk a napközi alatt mogyorókrémet venni, egy ideig egyházi iskola volt, most meg valami utómunkálatos stúdió, ide érkezett a művész úr.
Mogyorókrém és diókrém. Amit a nagy mókusok süteménybe is tölthetnek, kis mókusok kenyérre is kenhetnek. Milyen finom volt már.