Ez a nap is eljött...

Túltelítődtem hírességekből, csak indokolt esetben írok már róluk, bár kétségtelen, hogy abban pl. van némi pikantéria, ha az ember egyik nap Deutsch (ex Für) Tamást, másnap meg Bajnai Gordont vetkőzteti; ezt az élményt az sem tudja elrontani, hogy mind a cipőboltban, mind a barkácsáruházban eladónak néznek, ha munka után betérek vásárolni. Említést érdemel továbbá, hogy Lothar Matthaus is nálunk járt, miután úgy hallom kilátásba helyezte, hogy ismét elvállalná a szövetségi kapitányi posztot.

Forza Milan

Ha jól emlékszem a Batthyány-téren voltunk, a HÉV-megállóban ült egy lány, Szabi megkérdezte, szerintem ki lehet a kedvenc írója. Ránéztem, gondolkodnom se kellett, egyből azt válaszoltam, hogy Kundera lesz. Odamentünk, megkérdeztük: "Hát igazából nincs kedvencem, de Kunderát például nagyon szeretem..." És ekkor rám tört az érzés, hogy én esetleg még mutathatok újat a világnak, de a világ számomra már semmi újat nem tartogat, mindent láttam már, átlátszó az egész. Nagyon kiábrándító volt, és amellett, hogy Kunderát mindig is valami trendi entellektüel faszkodásnak tartottam, ez is hozzájárult ahhoz, hogy ellenérzéssel viseltessek a szerző iránt. 

És mégis, most, mikor életemben először olvasom, arra gondolok, hogy cseh nyelven is, mely eddig számomra csupán kozmetikai termékek, kekszek hátuljának vagy porszívók használati utasításainak tohonya nyelve volt, ím lehet olyan szöveget alkotni, mely egyszerre pragmatikusan következetes és költőien emelkedett, gondolatébresztő és érdekes. Meg mókás dolog látni az őszinte megrökönyödést a barátaim arcán, mikor elmondom nekik, hogy Kunderát olvasok.

A múlt darabkái-A letűnt idők nyomában

Idegenvezetés területén senki nem produkált még akkora bravúrt, mint a lengyelek. Buszos kirándulás a Mazúri-tavak környékén, egyszercsak megállunk valahol, és felszáll egy figura- eleve hogy néz ki, és akkor még meg sem szólalt-, mint hamarosan kiderült, az idegenvezető. Jellegzetes hanghordozása azonnal foglyul ejtett, éreztem, aznap már nem leszek képes máshogy beszélni én sem. Hanem amit mondott, végképp kiemelte őt az összes többi guide-ok közül, forradalmasítva mindazt, amit a műfajról eddig tudtunk. Persze mindehhez Lengyelország történelmi múltja és az adott környék földrajzi adottságai egyaránt kellettek- haladtunk végig a tájon, ő a dicső ősökről mesélt és időről-időre megszólalt: "Aand on the right side..." Mindenki jobbra néz, sehol semmi, ám ő már folytatja is: "There was a caastle... wich was very nice... but, unfortunately, it was bombed by the Germans, and then by the Russians in the Second World War..." És ilyen látnivalóból akadt bőven, hol a jobb, hol a bal oldalra kapkodtuk a fejünket, mindenhol gyönyörű kastélyok álltak valaha, csakhát. Persze azért akadt kurrens látványosság is, mármint olyan, ami éppen ott is volt, és a Mazúri-tavak környéke amúgy nagyon szép vidék, mégis legszebb emlékeinket ezek a hajdanvolt nevezetességek jelentették a túráról. Illetve mesélt még a német lovagrendről is, akikhez annakidején a terület tartozott, bár senki- a magyarok közül legalábbis biztosan- nem igazán értette, mik is azok a Teuton Éjszakák, noha nagyon is hangzatosan csengett angolul. Mire mindenkinek leesett, hogy azok Teutonic Knights, nem pedig Teutonic Nights, már kész is voltunk egy minisorozat hevenyészett szinopszisával.

Summer days, drifting away, to uh, those summer nights...  Ez persze csak pár kiragadott darabka mindabból a mókából és kalandból, ami három EU-s lengyelországi utunk során adatott, korántsem a legfergetegesebbek, de valahogy épp a felszínre kerültek abból a bizonyos mélységes mély kútból.

Winter is coming

Tegnap lebetegedtem, hazafelé kicsúszott a kezemből a zacskó, szétgurultak a mandulák, a pezsgősdugó meg belelőtt egyenesen a szemembe. Ma reggel a konyhapultról ettem meg a müzlim egy részét a tejjel együtt, a háziorvos szokás szerint nem rendel, úgyhogy a táppénzt nem tudom elintézni, csak az ügyeletre tudok menni, viszont nincs melegvíz.

Strange Fruit

-Hagymásbabot adok neked, ha megnyalod ezt.

-De hiszen ez engem néz! Ez egyenesen rám néz!

-Ez... Isten.

Quick Update

A mai napra jutó hírességek: Ciccolina, a Unique együttes kétharmada gyerekkel, illetve Dobó Kata, de őt nem láttam, csak mondták. Ciccolinát nem ismertem fel, de a felfújt száj, erős smink, napszemcsi kombó alapján egyből beazonosítottam, kérdeztem, hogy ez valami pornószínésznő volt-e, és hát ő. Ő is kicsi így élőben. Érdekesség még az orosz és magyar kéksapkás békefenntartó alakulat; megjegyzem ők tudják, mi a rend, egy csomagban sem volt tiltott eszköz vagy folyadék, és a lábuk sem sokkal büdösebb, mint egynémely civilé, sőt. Volt egy elkülönített vizsgálatom is, egy férfi magánál felejtette a boxert, fizethette a büntetést, illetve elejtettem egy, a gazdája szerint tízdolláros krémet, a nagyja a nadrágomra meg a cipőmre ment, úgyhogy finom illatom volt az utolsó pár órában. Kapunk egyenruhát is, munka (túlóra) után elmentem próbálni, lesz vagy hat galléros póló, zakó meg három nadrág, egész jó, kényelmes, a szárát majd nekem kell felvarratnom, de legalább nem kell majd állandóan betűrögetnem a fehér ingemet a nadrágba, ami eddig kábé a munka legidegesítőbb része számomra.

Aktualitások

El kell, hogy mondjam, hogy a az elmúlt hetekben több apró, feledhető, de érdekes bejegyzéssel gazdagítottam volna a blogom, mivel azonban egy technikai hiba miatt napokig nem tudtam belépni, elveszett az ihlet és az aktualitás. However, ma viszont ismét volt szerencsém egy hírességhez a reptéren, ráadásul ezúttal nem is celeb, hanem újdonsült úszóvilágbajnokunk, Hosszú Katinka és férje (és edzője) csomagjait vizsgálhattam át röntgennel. Először csak az tűnt fel, milyen izmos már ez a csaj, utána láttam, hogy ők azok. Nem néz ki rosszul, egyébként. Ha már itt tartunk, nagyon jó nők szoktak repülővel utazni, és ahogy az egyik mentorom mondta a betanításkor, nekünk kötelességünk rendesen megnézni őket, már csak biztonsági okokból is, ugye. Ráadásul ma meg is dícsértek, hogy figyeltek a kamerán és nagyon jól vizsgálom át az utasokat -persze csak férfiakat vizsgálhatok-, úgyhogy faszántosság van. Élvezem a melót.

Álmodozik

A csirke elképzeli, hogy Czutor Zolival szexel a Belmondo-ból. És a csirke elnémul jópár percre.

A múlt darabkái-Humánszakosok, ha nyaralnak

Misiék balatoni víkendházában voltunk lenn. Csak hárman voltunk a szobában, a többiek valahol kint a kertben. Pál Gábor-ki tudja, hosszas elmélkedést követően, vagy hirtelen felindulásból-a következő rövid és megkapóan tömör kijelentést tette: "Janzenista vagyok". "Tomista vagyok"-kontrázott rá egyből Bence. "Panteista vagyok"-léptem oda rögtön én is. Mindhárman egymásra néztünk, nyugtáztuk a vallomásokat, aztán átvettük az úszógatyát és lementünk a partra.

A szerencse áradása folytatódik

A sikeres vizsga után végre (majdnem) teljesértékű, de mindenképp hivatalos dolgozóként tölthettem első négy órámat a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér indulási oldalán, és amilyen mázlim van, rögtön az első napra jutott egy híresség; aki figyelmesen olvassa a Felszopó Fogkeféjét, már tudja, hogy annak idején volt szerencsém többször együtt vásárolni a helyi SPAR-ban Majkával, az ózdi hőssel, nos ma tovább mélyült a kapcsolatunk, immár az övét is levette nekem, zsebeit kiürítette (egyébként rutinosan előre, ahogy azt mi, ellenőrök szeretjük), így miután megbizonyosodtam róla, hogy kézipoggyászában sem az előírtnál (100ml) nagyobb mennyiségű folyadék, aeroszol, gél, sem nagyobb elektronikai eszköz (pl. laptop) nem található, cipője pedig se nem magasszárú, se nem rendelkezik 2,5 cm-t meghaladó talpvastagsággal, átengedtem a nekem kijelölt ellenőrző ponton. Neje, Dundika, ahogy az lenni szokott, sokkal kisebb, mint a tévében, de amúgy normálisan viselkedtek, és már jött is a következő utas. A repülőtéren persze mindig nagyobb esély van belefutni ismert emberekbe, úgyhogy ezentúl akár mindig azzal a kérdéssel a lelkemet csiklandozva várhatom a következő napot, hogy vajon kit hoz elém a sors a legközelebb? Ha csak a SPAR-os kalandjaimat nézzük, ki tudja, holnap talán Miller Zoli felsőruházatát igazíthatom a csomagjai mellé a tálcába... Ilyen lehet az élet, amiről az angyalok álmodnak.