A múlt darabkái- A szolid esti összejövetel, ami majdnem eldurvult

Tubusból, flakonból spricceltük a mustárt, ketchup-ot a falakra és a plafonra, a gangról virslivel dobáltuk a szomszédos lakásokat. A Pál, mint egy részeg perpetuum mobile, az asztalnál ült és folyamatosan ouzo-t köpködött a csillárra, ahonnan az visszacsöpögött rá és az asztalra. A rendőrség már úton volt, hogy véget vessen a mókának. Szóval minden a normális kerékvágásban zajlott, amíg a kezünk ügyébe nem került a kenyér. Már-már lendült a kezünk, hogy ösztönösen ezt is a szertelen jókedv áldozati máglyájának tüzére dobjuk, de Misi még észnél volt, erélyesen, "A kenyér nem játék!" felkiáltással közbelépett, s megakadályozta, hogy megcsúfoljuk a péktermék évezredes szakralitását. Persze mindez akkor nem jutott az eszünkbe, csak nevettünk ezen a hirtelen felbuzduláson a totális káosz közepén, mely annyi élelmiszeripari és egyéb termék vesztét okozta, de a kenyeret békén hagytuk. Hamarosan megérkezett a rendőrség ( "Itt a Yard! Itt a Yard!"-jelezte a Pál), a káosz világteremtő energiái lassan átadták helyüket a rend építő, megtartó erejének; aludni, józanodni tértünk, ki-ki lavórt szorongatva, ahol épp helyet talált. Hanem a bölcs szavak megmaradtak, s lám még most, annyi év után is a fülemben csengenek: "A kenyér nem játék!"

DAT Feeling

Amikor reggel oktatásra mész, ülsz a vonaton és körülötted mindenki a füledben szóló zene klipjében szerepel.

Az ártatlan pilisi kirándulás véres tragédiába torkollik, s ez a bizarr fordulat végül gyilkossághoz vezet

Frajt Editet megette egy hód
Mikor az erdőben loholt, s
Bokrok és csermelyek között
Egy tarka lepkét üldözött
Hiába üvöltözött

Kulka János éppen arra ment
Ahol a falánk hód pihent
De őt is becsapta
Ráugrott és bekapta szegényt
Nem látja többé a fényt

Csak annyit látott Csűrös Karola
Hogy egy folt van ott ahol a
János még nemrégen
Átvágott a nagyréten, de kár
Nincs több Szomszédok már

Trokán Péter nem hagyhatta ezt
Kilőtt a hódra egy repeszt
Sőt, el is találta
Szétrobbant a pofája neki
Vérengző kis geci

Karolára rájött a roham
Aszonta Péter: "Faszkivan"
És őt is lelőtte
Úgyse kérdez felőle senki már
Azért a Kulkáért kár

Fatikus funkció

Valami nyereményt, gondolom, ingyen piát ajánlott fel anno (dazumal) a DJ annak, aki megmondja, melyik szám kezdődik úgy, hogy "I get no time". Misi rögtön odalépett a helyes válasszal, egyúttal ki is javítva a felkészületlen lemezlovast, hogy a Chumbawamba slágerének szóban forgó sora valójában "I get knocked down"; mindazonáltal járt a beígért jutalom. Mindezt csak azért mondom el, mert ez a fals egykori mondat a maga tökéletlenségében is rezonál valamelyest a mostani helyzetemre: már egy hete folyik a képzés, melynek végén remélhetőleg munkába állhatok, így kevés időm marad a kis Dénesre, azaz a blogra. A bejegyzés folytatásában, az eddig leírtakon túl egy füst alatt exuzálom magam (most), amiért kénytelen vagyok  tudósítani az olvasóközönséget a további posztok várható ritkulásáról, valamint kifejezem abbéli reményemet, hogy, ha nem is a megszokott gyakorisággal, de folytatni fogom mindazt a mókás, megdöbbentő és elgondolkodtató sziporkázást, amire az utóbbi időkben oly szép számmal voltak kíváncsiak azok, akik valamilyen módon tudomást szereztek erről az eldugott, vad kis lugasról az infosztráda mellett, bármit jelentsen is ez.

Irodalmi ajánló

Dr. Schatzkugel Ferenccel beszélgettünk új könyvének megjelenése alkalmából.

-A könyv címe Az uborkák bátorsága. Miről szól?

-Az uborkák... az uborkák...

-Miért éppen ezt a témát választotta, hogyan jött az ötlet?

-Ubi... Ubika, ubika...

-Nyilván az is fontos volt önnek, hogy ebben a témában még senki nem írt hasonlót, pláne nem ilyen terjedelemben.

-Kérek ubit, uborkát kérek... uborka...

-Mit gondol, hogyan fogadják majd az olvasók ezt a meglehetősen újszerű, formabontó művet?

-Csemege ubi, hol az ubi? Ubi! Ubika??

-Tervezi, hogy újabb kötettel áll elő a közeljövőben, esetleg pihen egy kicsit?

-.........................

-Gratulálok a könyvhöz és köszönöm az interjút!

Kognitív disszonancia

Ezúttal egy másik orvosi váró (semmi bajom, csak alkalmassági vizsgálatok), fiatal pár érkezik, a férfi szimpatikusnak tűnik, még az is megfordul a fejemben, hogy túl jó a nőjéhez képest. Kedvesen beszélget a takarítószemélyzettel, a nő bemegy vizsgálatra, én meg nézem, flip-flop van a faszin. Újratervezés, azonnal átértékelem a véleményem, hogy lehetne szimpatikus, ha flip-flop van rajta, vagy lehetséges a kettő együtt? Pár másodperc zavar, nem tudtam a helyére rakni a dolgot, aztán egy kicsit elfordul és megkönnyebbülök, nem, ez hálistennek hagyományos papucs, nincs semmi baj, működik az emberismeretem.

Mi az amikor az athéni egyetemen végzett diákok csoportosan kirándulni mennek?
"Indul a görög alumni"
Bocsánat.

Hosszú, hosszú mondatokat bezzeg tudok írni, de

Például tegnap is, mikor két külföldi nő érdeklődött bátortalanul és eredmény nélkül a helyes irány felől a villamoson másoktól, én meg nem mentem oda segíteni, egyrészt mert olyan izének éreztem, hogy odalépjek villogni az angolommal az utasoknak, pedig nem lett volna az, másrészt mert hiába tudok angolul, ha tájékozódni egyáltalán nem tudok és 98,64 %, hogy nem tudtam volna elmondani, merre kell menniük, amit persze meg lehetett volna kérdezni valakitől, de akkor az meg még izébb lett volna, vagy nem, és míg ezen vívódtam, hirtelen leszálltak nyilván rossz helyen, lelkiismeret-furdalásom volt.
Talán ezt is kompenzálandó léptem ma oda, mikor egy Németországban élő, angolul beszélő kirgiz lány magyarosítani próbálta  a jogsiját a háziorvosi rendelőben, de csak annyit értem el, hogy még ott maradt megkérdezni egy másik orvost is, aki valószínűleg szintén azt mondta neki, hogy jöjjön vissza holnap a kollégához. Ugyan a sajátomnál rákérdeztem, nem tudna-e segíteni, de az meg előbb az okmányirodába küldte volna a lányt, ahol pedig már volt, csak én ezt nem tudtam, viszont legalább volt kivel csevegnie a rendszer bonyolultságáról míg várakozott, úgyhogy mondjuk, hogy ez félsiker.
De ha tegnap a villamosos baki előtt nem adok patét két olasznak a boltban, teljes csőd lett volna ez a hét szociálisan, pedig még csak kedd van.

A múlt darabkái-megint egy

Három fluffer megy az utcán...-kezdtem. Misi folytatta: Szembe jön Lorán Lenke, aszongya: "Há taníccsatok má meg..." -Ez utolsó mondatot amolyan cigányosan hangsúlyozta Misi. Itt talán eleve véget ért a rögtönzött vicc, kirobbanó kacagásom azonban mindenképp beszüntette e bizarr életképp további evolúciójának esetleges lehetőségét: ami tökéletes, azt nem kell tovább ragozni. A levegővétel és az artikuláció közötti vékony határmezsgyén egyensúlyozva a következő kérdéseknek próbáltam hangot adni: 1. Lorán Lenke honnan ismeri fel, hogy a három nő valójában fluffer? 2. Miért érzi úgy, hogy meg kell tanulnia tőlük a szakmát? 3. Miért mímel cigány akcentust, mikor előjön a farbával? Természetesen már akkor is tudtam, hogy bizonyos kérdések jobb, ha örökre nyitva maradnak.

Interjú Pierre Abélard-al
(első rész)

-Milyen érzés ezzel a névvel élni?
-Manapság már hál' istennek nem ismerik olyan sokan a skolasztikus filozófia eme nagyját, illetve azokban a körökben, ahol mégis, általában képesek a megfelelő modorral viszonyulni a dologhoz.
-Ön olajoshal-exportőr. Nem zavarja a neve az üzleti életben?
-Nos, a legtöbb üzletet ma már nem magam, hanem képviselőim által bonyolítom. A vállalatom nevéből nem lehet következtetni az enyémre, így az csak a legfelsőbb körökben forog közszájon. Igazán sosem jelentett problémát, legföljebb mosolyra fakasztotta néhány üzlettársamat. Talán néhányszor még segített is, jobban a fejekben maradt, mint mondjuk a konkurenciáé.
-Mi a neve a vállalatának?
-Svansson Fish Export Co. Ltd.
-Ön mikor szembesült először a nevével, illetve azzal, hogy az megegyezik egy híres emberével?
-A gimnázium alatt, történelemből tanultunk róla; egyből ugratások céltáblája lettem, ezek eleinte inkább kedves, szeretetteljes csipkelődések voltak a barátaim részéről. Aztán kiderült, hogy mi történt szegény druszámmal, és pokollá változott az életem.
-Márminthogy kasztrálták. Az elődjét.
-Igen. A gyerekek nagyon gonoszak tudnak lenni...
-Hogyan tette túl magát a csúfolódáson?
-Vártam, hogy abbamaradjon, de sajnos pár gyereknél mindvégig rajtam maradt a bélyeg.
-Nem gondolt rá, hogy iskolát vált?
-S ugyan, mire mentem volna vele? Talán ha műszaki szakközépiskolába jelentkezem át, ott nem tanultak volna róla, nekem azonban semmiféle érzékem nincs a reáltudományokhoz. Tűrtem hát. Szerencsére sok jó barátom is volt, akik a védelmemre keltek, vigasztaltak, ha kellett.
-A szerelmi életére milyen hatást gyakorolt ez a végzetes történelemóra?
--Volt olyan lány, aki éppen emiatt kezdett érdeklődni irántam, egy idő után talán valamiképp vonzóvá is válhatott flörtölni velem a lányok szemében.
-S önnek is lett egy Héloise-a?
-Héloise-om nem, viszont alkalmi kapcsolatok akadtak bőven...
-Tehát e téren nem volt oka panaszra...
-Mondjuk úgy, hogy minden bringát kipróbáltam amit lehetett, s némelyikkel több kört is mentem...
-Milyen bringák voltak ezek?
-Nos, akadt összecsukható Csepel, de 21 sebességes Shimano-váltós versenykerékpár is köztük...
-Gimnázium után merre vitte tovább az útja?
-A Pécsi Tudományegyetem Közgazdasági Karára felvételiztem, majd itt tanultam alkalmazott közgazdaságtant 2 évig...
-Egy pillanat, az előbb azt mondta, semmi érzéke a reáltudományokhoz!
-Nos, ez igaz.
-Akkor hogy vehették fel a közgazdasági karra?
-Nem vettek. Hazudtam. Csak kíváncsi voltam, figyel-e?
-Szóval hazudott?
-Igen.
-És még miben hazudott? A szerelmi kalandjaiban? Az egész gyerekkorában? Egyáltalán Pierre Abélard-nak hívják magát?
-Igen. A többi mind igaz. Ne haragudjon.
-Ne haragudjak... Miféle játékot játszik ön velem?
-Néha nem tudom megállni, hogy ne csintalankodjak. Belém bújik a kisördög. Sajnálom, kérem folytassuk tovább az interjút. Kérdezzen, s én legjobb tudásom szerint, becsületesen válaszolok, ígérem.

                                                                             -----