Éltem még a kezemben tartom
De közben lassan meglepett az alkony
Lepihenek hát, elrakom szekrénybe
S talán lesz még, ki elővegye, megnézze
Éltem még a kezemben tartom
De már látom, várnak a túlsó parton
Nem szólok senkinek, csak készülök az útra
Kényelmesen fekszem, szemeim lecsukva
Éltem még a kezemben tartom
De a derengés, mely beragyogja arcom
Nem a nap sugára, nem az élet fénye
Sápadt mezők hívó, táncoló lidérce
Éltem még a kezemben tartom
De ha elmegyek, nem lesz, ki visszatartson
Révésznek nem adok, evezek én magam
S ha nem érek partot, maradok parttalan
1922.
Vigyázat! A fenti vers nem valódi költészet, ahogy az életem se valódi élet, csak más életek lenyomata, rezonancia, szűrt fény.
VálaszTörlésMind tartalmilag, mind stílusában elhatárolódom a verstől, noha tartalma és stílusa akár az enyém is lehetne, mégsem az, hanem valakinek, valakiknek, valaminek a bennem lecsapódott, általam megszűrt szavai és érzései, tehát egy mástól és tőlem függetlenül létező dolog.