Hogy miért gyűlöli így a sivatag népét, nem tudni, ám Ábel Anita már jó párszor tanújelét adta perzselő haragjának, melyet a mórokkal szemben visel. Egy alkalommal például egy kicsiny oázisban, ahol épp megpihent egy kereskedőkaraván, damillal összekötözte az arabusok tevéinek csiklóit, majd petárdát robbantott a szegény állatok között, akik persze szerteszét futottak félelmükben, ily módon csonkítva meg magukat. A karaván természetesen nem tudott továbbállni, s majd egy hónapig kellett étlen-szomjan helyben rostokolniok, mire valaki hírét vitte balsorsuknak, s a segítség újabb tevék formájában megérkezett; ily módon a rakomány, mely nem jutott időben célba, odaveszett, a tevék szintúgy elpusztultak, s a mentőakció költségeit is a szerencsétlen szaracénoknak kellett állniok, miután nagy megpróbáltatások árán visszajutottak otthonukba. Hogy mi sarkallta Anitát erre a kegyetlenségre, nem tudni, hiszen nem is ismerte áldozatait.
Egy másik alkalommal, ugyancsak egy eldugott kis oázisban az egyetlen kutat tette tönkre, oly módon, hogy belevizelt, majd -ki tudja, miért- Vastag Csaba CD-kkel szórta tele. Megint máskor kisgyermekeket riogatott, lenge ruházatban, "a Kakiboszi feltépi a segged!" sikoltásokkal rémisztve halálra őket.
Mikor ezekért és sok egyéb nemtelen cselekedetéért felelősségre vonták, csak megvonta a vállát és azt mondta: "Ki nem szarja le, talán a Bőhm bácsi?" Minthogy azonban egyik rémtettet sem lehetett egyértelműen rábizonyítani, mind ez idáig szabadon folytathatja garázdálkodását szegény arabok rovására. A legtöbb, amit ellene eddig elértek, hogy nyilvánosan nem léphet be a legtöbb arab országba, valamint nem mehet mecsetek közelébe Franciaország, Belgium, a skandináv államok, valamint az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és Kanada területén. Ez persze nem tartja vissza attól, hogy újabb beteges tréfákkal keserítse meg Izmáél népének életét. Csoda-e, ha ezek maguk közt csak úgy emlegetik: "Ábel Anita, az arabok pestise"?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése