Esős idő. Telepi gyerekként nőttem fel, ezért az ilyen napokon nem tudok úgy elmenni egy erkély alatt, hogy ne az lenne a fejemben, hogy egy kölök leköp fentről. Tudom, hogy megy ez, mert mi is csináltuk. Én mondjuk sosem köpködtem, csak a Márkus, de tojást, krumplit, vízzel töltött Kindertojás-belsőket én is dobáltam az ablakból a kocsikra meg a járókelőkre. Egyszer a Márkusék ablakából sikerült Schütz Ila gépjárművét is abszolválnunk, persze ezt csak akkor láttuk, mikor a művésznő kiszállt, és méltatlankodva valami poszterbe tekerte a bűnjelet. Ezt amúgy már gyermekfejjel is kissé színpadias reakciónak tartottam. Szóval ismerem a telep veszélyeit. Vagy a mostani gyerekek mások lennének? A demokrácia és a vadkapitalizmus a feledés homályába taszította volna ezt a szubkultúrát? Persze mind a neten lógnak, meg Playstationöznek, dehát nekünk is volt Commodore 64-ünk, ami legalább akkora királyság volt, és mégis megtettük, amit meg kellett... Nem tudom, talán a 80-as évekkel ez is elmúlt. De ma is, ha egy nagyobb csepp esik a fejemre az ereszvágatból, kezdődik a rutin: flegmán felpillantani, hátha meglátom lebukni a srácot, közben magabiztosan menni tovább, mint akit az se érdekel, ha lecsúrták, végig, amíg láthat, morfondírozva, vajon az első emeleti erkélyen ott kuporog-e egy gyerek, aki rajtam röhög.

Hogy mi lesz a vége nem tudom...
Seggbenyom egy őrült masztodon
Amikor a kis falunkban nyugovóra térnek, anyám mondj el értem egy imát!

Apai nagyanyám nem sok mindent tett értem, de arról legalább leszoktatott, hogy az ujjaimat ropogtassam. A következőképpen: "Jajj, ne ropogtasd már az ujjaidat! Olyan vagy, mint az a bemondó, az csinálta ezt állandóan." "Melyik?" "Nem emlékszem a nevére. Már meghalt." Ezzel hagyta a legnagyobb nyomot az életemben, pedig nem is volt szándékos. Néha mindenkinek sikerülhet.

U.i.: Jó, egyszer, max. kétszer átvettük a mértékegységeket is, merhogy napközis tanárnő volt, asszem, dehát amennyi közöm van a matekhoz, akár az alapszínek szagáról is magyarázhatott volna, persze nem volt ilyen kreatív. Meg zsíroztunk (ami ugye egy kártyajáték), illetve levertük a molyokat a WC plafonjáról még egész kicsi koromban, meg talán egyszer elvitt minket a bátyámmal az Állatkertbe(?), de ennél több tényleg nem ugrik be.

Whawhawhawha what is it
Whawhawhawha what is it
What lurks in the bush of thorns with leaves of green?

I thought it was either a fox or a hare
Neither a fox nor a hare,
The old lady and the heir
Sprang out of the bush of thorns with leaves of green

I thought it was either a fox or a roe
Neither a fox nor a roe,
The old lady and a beau
Sprang out of the bush of thorns with leaves of green

Azért ebben az olcsó temetkezésben van ráció. Mennyi minden kijön így olcsóbban. Például ha műtik a hozzátartozódat, és te segítesz az orvosnak, olcsóbb lehetne. Vagy ha házasodni akarsz, összeadod magatokat, csomót spóroltál. Utazni is lehet sokkal kevesebből, ha építesz magadnak repülőgépet meg hotelt. Vagy ha olvasni akarsz egy jó könyvet, megírod te magad, meg se kell venni. Miért nem jutott ez eszébe eddig senkinek? Hát ezért kell a Fidesz!

Mi lesz a szén-dioxidból, ha megőrül? Ezt Kubitól kérdeztem egy kémiaórán. Ő kint volt az Egyesült Államokban egy évet, úgyhogy talán valahol azt hittem, evidens a poén. Szén-monoxid?-kérdezte. Igen-feleltem-, ha a szén-dioxid megőrül, elveszt egy szénatomot... De azért, kissé feldúltan elmondtam neki a megoldást is: Insane-dioxid lesz! És Sárai tanárnő csak magyarázott tovább...

Tapasztalat

Mikor kisgyermekként szüleimmel megnéztem a Moziklip c. filmet, a Kacsamajom mellett a legtöbb fejtörést a Sziámi zenekar Százbolha c. száma okozta. Magam is eképpen interpretáltam a refrént, pedig nem tudtam, mi a szám címe. Csak azt, hogy apámnak nagyon tetszik, főleg a kérdéses rész. Amikor anyámhoz fordultam a kételyemmel, hogy száz bolha mért csak egyszer jó, és ha egyszer jó, az miért nagyon jó, mindig csak annyit mondott, hogy ha nagyobb leszek, majd megértem. De csak teltek az évek, és én még mindig nem jöttem rá, mi lehet az a nem gyereknek való üzenet, amit a bolhák hordoznak, mi lehet az a rejtett szubsztancia, amely e rovarok által magában hordozza a huncutságot, illetlenséget, amelynek értelmét majd csak ártatlanságomtól megfosztva, az évek viharaiban megedződve láthatom meg végre én is. Aztán tizenöt évesen egyszer csak leesett. Hirtelen, mint a nyári zápor. Hogy az volt-e a pillanat, amitől fogva felnőtt voltam? Á, faszt, még csak közel se volt.

U.i.: Utálok károgni... De azért akkoriban, ha egy kisgyermeket elvittek egy filmre, ami a kortárs zenéről szólt, olyan előadókat látott, mint a Sziámi, a KFT, a V*Moto-rock vagy a Napoleon Boulevard, ezzel szemben a Viva Comet idei fellépői a teljesség és minőség igénye nélkül: Anti Fitness Club, Fluor Tomi, Radics Gigi, Majka, Hien.... Persze, ez a mainstream, lehet mondani, hogy vannak olyan kevéssé ismert zenekarok, amik jó zenét játszanak, csak meg kell találni őket (persze), de anno ez volt az a szint, ami mindenkihez eljutott. Lehet kommunistázni is, de az elnyomás legalább a kreativitásnak jót tett.

Tények

Ha egy filmben Faith-nek hívnak valakit, az tuti Face lesz, mire kikerül a szinkronstúdióból. A másik problémás név a Christian, a Spinédzserek c. filmnél pl. kábé fél órát gondolkoztam azon, mért hívnak egy fehér szereplőt Chris-Chen-nek, mikor semmilyen kínai kapcsolata nem volt. Ami még gyönyörű (törvény), az az, amikor a protagonista kocsijában megy a rádió, ő énekelni kezd, szól az eredeti dal, a magyar hang meg valami elborjadt fals angolsággal, és mindig ütemkéséssel kontrázik rá. Ezt a szót, hogy elborjadt, most találtam ki, és nagyon tetszik.

Vannak dolgok, amiket egy fiú tud. Nem kérdezi, nem tanulja; a vérében van. Tudja, ahogy előtte is tudták már, talán nem az apja, talán nem is a családjából valaki, de fiúk előtte, sok-sok generáció hordozza Y-kromoszómájában, mintha egy ősatyától származnánk mindannyian. Szinte biztos vagyok benne, hogy soha senki nem mondta el, mi az a Kornel 1-2-3, mégis olyan természetességgel alkalmaztuk minden kispályás focimeccsen, mintha mindegyikünk öröktől fogva ismerné. Talán így is volt.

A múlt darabkái VI.

A mondat, amely a bizalmatlanság falán áttörve megalapozta a barátságot köztem és a Pál közt, a következő volt: "BORN DEAD SUGÁR GECI". Ezt a füzetemen keresztül a padba véstem Rotringgal, és természetesen Sugár Bercit értettem alatta, aki később Bery-ként olyan dalokkal ajándékozott meg minket, mint az "Ébredj velem" vagy az "Egyedül" (Váczi Eszterrel), ekkor azonban még azt nyomta, hogy "Csöngess be hozzám jó barát", miközben egy struccon lovagolt. Pál rám nézett és csak ennyit kérdezett: "Te is utálod?" Többé már nem voltunk idegenek.