2014. február 12., szerda

Éjjeli őrség


A strázsán

Mikor bóbiskolsz az őrhelyen,
S feletted elsuhan egy bőrlebeny,
A zajra felriadsz: csak egy bőregér

Hirtelen ott terem egy pórleány
Tizenhét ha van talán
Te feltartóztatod, és ő kezdi már:

"Engem a tekintetes úr már vár,
 Az ám, a tekintetes úr!
 Velem a tekintetes úr jól jár
 Az ám, a tekintetes úr!"

Ám te engedékeny nem lehetsz
"Amerről jöttél, elmehetsz!"
Elküldöd a lányt, ő csak néz reád

Aztán a hátad mögül  felharsan:
"Ereszd be a lányt gyorsan!"
Vigyázzban tisztelegsz, s a szajha rád nevet:

"Engem a tekintetes úr már vár
 Az ám, a tekintetes úr!
 Velem a tekintetes úr jól jár
 Az ám, a tekintetes úr!"



2014. február 3., hétfő

Love is in the air

Pár nappal ezelőtt az utazótáskányi kétfejű óriásdildó, ma a szexbilincs. Az előbbire nincs jogszabály, a bilincset viszont el kellett koboznom. Szegény lány szóhoz sem jutott, csak nevetett kínjában. Ja, és volt egy idősebb hölgy is, ő a melltartóját mutogatta, igaz nem szexuális célzattal, hanem a vizsgálaton méltatlankodva, hisztizés közben. Akárhogy is, tele van a váró szerelemmel.


2014. január 10., péntek

Meleg napok-Fejezetek Tóth Árpád eltitkolt naplójából

Hajnalodik. Kiugrom az ágyból; a barátom már vár reám. Én kedvelem őt, nagyon kedvelem őt, hisz ő mackó, Mici a mackó. Hűbele, bummbele, mindig van van ötlete. Mackó. Kijövünk ővele, nem dühös senkire. Nem riad meg semmitől. S ha olykor, nagyon, nagyon magunk vagyunk, meglátogat minket a kedves és jó mackó. Aranyos fickó. Így nem is nehéz... Mackó, s többi fickó: nincs arra jó szó, hogy veletek élni mily jó!

2014. január 6., hétfő

Nem vicc

Isten vaszektómiára viszi a kutyáját.
- De szép kiskutya, mi a neve?- kérdezi az állatorvos.
-Rotavírus- feleli Isten.
-És a kutyának?
-Annak Gábor.

2013. december 20., péntek

Azt mondják az elsőt sohase felejted el...

Ééés... Megvan az első fogásom is! Rugós kés a csomagban, én a monitorban, intézkedés hátul. Korábban már fogtam két óriáscsúzlit is, az se gyenge, de hát mégse olyan nehéz észrevenni, meg nem is lett belőle semmi, visszavitte feladni, most meg ki tudja, talán még meg is büntették a faszit, de ha csak simán elvették, akkor is kellett a rendőr, mindenképpen büszke vagyok magamra.

2013. december 18., szerda

Néha a legfurább helyekről...

Mostanság nem igazán éreztem szükségét, hogy bármit is írásban megosszak az életemből, de amellett azért mégse mehetek el szó nélkül, hogy Pierre Woodman, a pornókirály és análpápa szerint kúl vagyok. 95%-ban biztos vagyok benne, hogy ő volt az a barátnőjével (utánanéztem, Sophie Paris a művészneve, persze magyar), akiknek mind első kosárban, mind hátul alkalmam nyílt hozzájárulni a biztonságos utazásához. Mikor pakolták el a cuccukat, még karattyoltak valamit franciául, én meg megkérdeztem, minden megvan-e, esetleg hiányzik valami -ekkor még nem is esett le, hogy ő az, nálam ez minden utasnak kijár-, a nő magyarul válaszolt, hogy biztos mindjárt jön a kabát, semmi gond, PW pedig franciás akcentussal megjegyezte: " You're cool... Nice, there are not many people like this anymore. Merry Christmas!" Vagy valami ilyesmit, azt, hogy kúl vagyok, megjegyeztem. Hát kérem. Azért nem mindennap mond ilyet az embernek egy análpápa, ezután pedig azt is elmondhatom magamról, hogy ha csak részlegesen is, de vetkőztettem már le pornószínésznőt. Man, I'm cool.

What dreams may come

Délelőtt azt álmodtam, hogy valami lebujban, ahol -talán felszolgálóként- dolgozom, belekeverdetünk egy maffia-leszámolásba a Dános Zsoltival. Nálunk is volt fegyver, és visszavonulás közben egyikünk (azt hiszem a Zsolti) le is lőtt egy gengsztert. Ezután egy másik haverommal mentünk vissza ugyanoda, vagyis az irodába az elmaradt béremért. Haboztam az ajtó előtt, arra gondoltam, talán mégse jó ötlet számonkérni a fizut, tekintve, hogy a főnököm a maffia feje is egyben, de a haverom benyitott; ott volt az összes nagykutya, emberi piramist alkotva álltak egymás tetején, hogy a legfelső kilásson egy jó magasan lévő poros faablakon. A haverom ekkor kislánnyá változott és fölszaladt a gengsztergúla tetejére kandikálni. Snitt.

Namármost tegnap beszéltem a Zsoltival telefonon, ennél több alapja nem igazán van a sztorinak. A fizetéssel eddig nem volt gond, attól eltekintve, hogy még szeptemberben én 2 túlórával többet számoltam magamnak, de csak fejben tartottam nyilván, nem írtam le sehova, úgyhogy nem is reklamáltam érte, és azóta már túl is tettem magam a dolgon. A tűzpárbajt, a szervezett bűnözéssel életvitelszerűen foglalkozó személyek kupacát, a kislányt meg a faablakot meg nem is próbálom megfejteni.

Ovuláció

2013. december 8., vasárnap

Fluffer's not dead

Én: Can I eat your pancakes?
Pál: No, you can't.
Én: Can I play with madness?
Pál: Yes, you can.

Remélem, hamarosan belejövök újra, addig is hallgassunk zenét.


2013. november 8., péntek

Ez a nap is eljött...

Túltelítődtem hírességekből, csak indokolt esetben írok már róluk, bár kétségtelen, hogy abban pl. van némi pikantéria, ha az ember egyik nap Deutsch (ex Für) Tamást, másnap meg Bajnai Gordont vetkőzteti; ezt az élményt az sem tudja elrontani, hogy mind a cipőboltban, mind a barkácsáruházban eladónak néznek, ha munka után betérek vásárolni. Említést érdemel továbbá, hogy Lothar Matthaus is nálunk járt, miután úgy hallom kilátásba helyezte, hogy ismét elvállalná a szövetségi kapitányi posztot.

2013. november 4., hétfő

Forza Milan

Ha jól emlékszem a Batthyány-téren voltunk, a HÉV-megállóban ült egy lány, Szabi megkérdezte, szerintem ki lehet a kedvenc írója. Ránéztem, gondolkodnom se kellett, egyből azt válaszoltam, hogy Kundera lesz. Odamentünk, megkérdeztük: "Hát igazából nincs kedvencem, de Kunderát például nagyon szeretem..." És ekkor rám tört az érzés, hogy én esetleg még mutathatok újat a világnak, de a világ számomra már semmi újat nem tartogat, mindent láttam már, átlátszó az egész. Nagyon kiábrándító volt, és amellett, hogy Kunderát mindig is valami trendi entellektüel faszkodásnak tartottam, ez is hozzájárult ahhoz, hogy ellenérzéssel viseltessek a szerző iránt. 
És mégis, most, mikor életemben először olvasom, arra gondolok, hogy cseh nyelven is, mely eddig számomra csupán kozmetikai termékek, kekszek hátuljának vagy porszívók használati utasításainak tohonya nyelve volt, ím lehet olyan szöveget alkotni, mely egyszerre pragmatikusan következetes és költőien emelkedett, gondolatébresztő és érdekes. Meg mókás dolog látni az őszinte megrökönyödést a barátaim arcán, mikor elmondom nekik, hogy Kunderát olvasok.