Generációs szakadék

Egy esküvőről tartottunk haza, már reggel. Egy fiatalabb srác, valakinek a rokona vitt minket vissza Pestre mikrobusszal. Édes kis semmiségekről cseverésztünk, mindenki fáradt volt már. Mikor beértünk Ócsára, én természetesen egyből rágyújtottam a Rage Against The Machine együttes Killing In The Name Of című számának generációnk által oly kedvelt, magyarított sorára (t.i. "kibaszott tócsa"), egy "t" betű elvételével  rögtön az adott helyzetre adaptálva azt. Kis sofőrünk hirtelen nekem szegezte a kérdést: "Te rasszista vagy?" "Persze"-válaszoltam meglepetten-, "de hogy jön ez most ide?" Arról kezdett magyarázni, hogy ő erre lakik, és szereti a mulatós zenét, és gyakran mulat együtt cigányokkal, én meg egyszerűen nem értettem, miért e vallomás. Végül Annus Gábor világított rá a hirtelen hangulatváltozás okára, előrehajolva megjegyezte, hogy ezek a mai fiatalok már nem ismerik a Rage-et. Csak ekkor értettem meg, Oh, hát ez a suhanc, ez a kölyök, ifjú korából adódóan nem tudhatta, hogy a szavak, amik elhagyták ajkaim, nem szeretett városát voltak hivatva, khmm, ócsárolni, csupán ártatlan parafrázisok voltak! Azt hitte, őszinte indulat vezérelt szűkebb pátriája sértegetésére! Én pedig természetesnek vettem, hogy tisztában van szavaim hátterével, s fel sem merült bennem, hogy ez a két szócska horgasztja fel így érzelmeit! Végül megbékélt valamelyest, bár nem magyaráztam el neki semmit a dalról és jelmondattá vált soráról, mely alapvetéssé vált korosztályunkban.
Hogyan is érthette volna! Én X, ő Y, s köztünk a generációs szakadék...

U.i:: Látjátok, feleim, manapság is lehet úgy mesélni valamiről, hogy az "Ócsa" és a "szócska" szavakról ne az aktuális közélet gennyes, áporodott szaga csapja meg az orrunkat.