Kezdem azt hinni, mégis létezik Isten, és szeret engem, ugyanis ma Sebeők Jánost szpottingolhattam a buszon. Egy hasonlóan jellegtelen nővel utazott, és nem 3 számmal nagyobb sapka volt a fején, úgyhogy volt egy halvány kétely bennem, hogy esetleg csak egy sima balfasz ül ott, de most látom a feleségét a neten, a képre se fogok emlékezni 2 percen belül, úgyhogy igen, azt hiszem ő volt!! Úgy fogok elaludni, mintha Karácsony lenne, holnap ki jöhet még? Ádok Zoli? Nacsa Olivér? Izgiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!!!!

Amúgy most jutott eszembe, múltkor láttam MC Havert az aluljáróban, és azelőtt még izgibb volt: a nyóckerben sétálva Kicsi Tyson jött velem szembe, aztán átértem az ötbe, ahol Rogán Antal himself mellett mentem el! Igyekszem nem kerület-sztereotipikus lenni, de azért ez szép. OJ Sámsont is láttam nemrég a villamoson, már másodszor, de az ő látványa mindig kis szomorúsággal is eltölt, a gyávaságomat idézi. Először ugyanis akkor találkoztam vele, mikor még a kovácsműhelyben dolgoztam, hazafelé a nap végén a metrón. Aznap pont a reszelővel kellett kiigazítanom a készülő kapu kisebb részeit, és én megtettem ami tőlem tellett. Amikor megláttam őt, éreztem, milyen tökéletes a konstelláció, mégsem léptem meg, nem léptem oda hozzá, hogy lazán annyit mondjak: "Haver, én ma annyira reszeltem, hogy izzadt a tököm!" Vannak dolgok, amikre csak egyszer adódik esélyünk... De ki tudja, mit hoz a holnap?