Kontinuum

Morózus videó-tapír nyöszörgött a csöndben. Félelmeit én is láttam, s körülöttem hajhálóként rezgett az alkonyat. Fekete parádét gyújtottam be gombnyomással, és a fotel elindult a világűrbe. Az élet dinoszauruszként döglődött mögöttem, a nyelvemen évezredek óta elhallgatott szavak porladtak. Disszidáltam a mindenségbe, a végcél és a végzet ismeretlen előttem. Szkafanderemben magammal hoztam életem morzsáit, s a félelem apró bogarainak távoli emlékét, melyek ezeket a morzsákat ették. A jelen kitágult, minden oldala 3x3 dimenziósra nyúlt. Egybeolvadt a jövővel, csak a múltat hagyta el. Szemérmetlen tekintettel vizslattam ezt az új valóságot, és bokám messzebb volt a fejem búbjától, mint a születésem attól a pillanattól, amikor az előbb bekapcsoltam a rakétákat. Az addigi életem lezárult, állandó, kiismerhetetlen univerzum nyílt ki előttem. Statikus elmével utaztam fotelemben a kozmoszon keresztül, a szemeim láttak, pedig nem tudom, néztek-e egyáltalán.