I'm going slightly mad, avagy hajóvonták találkozása tilos!

Kicsiny blogom egyre meghatározóbb tényezője lett kihagyásaim dokumentációja. Aki csak legutóbbi bejegyzéseim sekély medre mentén lépett bele eme folyóba, abban joggal merülhet fel a gondolat, hogy még épp idejében, szellemi teljesítőképességem zenitjén állt bele a sodrásba, mely ezután azonban lassan csermellyé szelídül. Nos, magam is ezen a véleményen lennék, ha nem rémlene a múltból néhány hasonlóan apályos időszak. Bár, hogy volt-e már ilyen tartósan csekély a vízhozam, arra vonatkozóan hiányosak az adatok. Ismét megtörtént, ezúttal az Auchanban. Sok dolgot is vettem, a nagy csomag WC-papírt is hurcolásztam- noha felmerült bennem, hogy mért nem csak a vásárlás végén veszem le a polcról-, nem csoda hát, hogy már elegem volt a szatyrokból. Mindazonáltal az, hogy a magammal hozott szatyrot, melyben egy övtáskában a pénztárcám (igen, a kártyákkal), a telefonom, a bérletem, egy fülhallgató valamint némi gyógyszer lapult, egyszer csak kvázi tudat alatt lerakom, hogy kis idő múlva arra eszméljek, már nincs a kezemben, korántsem nevezhető a helyzet tudatos menedzselésének. Járkáltam körbe, mint egy halhatatlan lelkét a kommercialitás oltárán feláldozó dervis, de nem volt sehol. Megkérdeztem az árufeltöltőket, majd szóltam egy biztonsági őrnek is, habár először eltévesztettem, és egy fehér inges vásárlónak magyaráztam a helyzetet; másodszorra sikerült. Miután magánnyomozásom kudarcba fulladt, végül a vevőszolgálat felé vettem az irányt, ahol megint összetalálkoztam az (igazi) őrrel, aki kérdésemre mintha pozitív szemmozgással válaszolt volna a pult felé sandítva, majd mielőtt az ott lévő hölgy még rámszólt volna, kiléptem a cuccokkal a lopásgátló kapukon, amik el is kezdtek sípolni, de végül kiderült, hogy megvan, le van adva a tatyóm, melyet egy gyors leltár, személyazonosságom igazolása, valamint a jegyzőkönyv kitöltése után ismét a magaménak tudhattam. Miután annó (dacumál) 2000-ben, egy hasonló vízállásnál szintén az övtáskámat hagytam ott a francia-spanyol határon egy vonaton, benne minden pénzemmel, az útlevelemmel, vonatjeggyel, felmerül a kérdés, vajon nem lenne-e jobb a derekamon hordani ezt az egyébként praktikus kiegészítőt, kényelmi és esztétikai fenntartásaimat félretéve. De hogy az idei Bazany-díj legkőkeményebb esélyese vagyok, az biztos.

.......

A pénztárcámat visszakaptam, a bankkártyám is működik, a szekrénykulcsomat is visszahozta a kolléga, viszont elfelejtettem visszarakni a nyakbavalómba, úgyhogy két napig nem jutottam be a saját szekrényembe. Meddig még??

Érzések

-Én... Én nem tudom.. kimutatni az érzéseimet... Egyszer... kimutattam az érzéseimet... Négy halott tizenkilenc sebesült... ... Egy huszonnégy fős iskoláscsoport három napig állt összekötözve egy óriási teveformájú muffin sütőformában... tizenhét vecsési lakos esett át szükségtelen urológiai vizsgálaton... az orvos összeomlott... azóta is felügyelet alatt van... Én... Én éhes vagyok...
-Van parizer.

Bazany-update avagy "Mik ezek a kurva kódok rajtam?! Úgy vigyáztam mégis megint baj van! Mik ezek a kurva kódok, mik ezek a kurva kódok, mik ezek a kurva kódok rajtam?!"

Folytatódik a kálváriám a kódokkal; tegnap a reptéren hagytam a pénztárcámat, benne  bankkártyákkal, köztük az újjal, amit kaptam, úgyhogy ma megint egy másikkal mentem vásárolni, persze annak ütöttem be a kódját, amit az elhagyott helyett használtam, utána meg már hiába ütöttem be kétszer a jót, nem fogadta el. Otthagytam a cuccost, hazamentem, megnéztem jó-e a kód (a kapukódot is elkúrtam aztán meg a kaputelefon szarakodott, úgyhogy vagy nyolcadszorra sikerült beütnöm a helyes számsort), hát persze, hogy jó volt, vissza, újra beálltam a sorba, megint megpróbáltam, túlléptem a próbálkozási limitet, letiltotta a kártyát, fizettem készpénzzel meg bözsivel. Este elvileg visszakapom a pénztárcámat egy kollégától (ma szabadnapos vagyok), de mivel az aláírást is feltehetően elkúrtam rajta (először szignóztam, aztán átírtam a teljes nevemmel), lehet, hogy még egyszer újra kell gyártatnom. A reptéren a kesztyűimet hagyom el folyton, az ételhordó dobozomat is elvesztettem már, a műanyagpoharakat lerakom és pár pillanat múlva már nem tudom hova tettem, kulacsot nem is hordok, mert mindig úgy hozták utánam a munkatársak... Érik az a bazany-díj! És biztos még vagy 94 dolgot elfelejtettem/elbasztam az elmúlt hónapokban, csak már elfelejtettem, miket. Megőrülök.

A bazanyság eredete és mibenléte (példával illusztrálva)

Az ősbazany természetesen a Pál volt.
Lenn voltunk a balatoni nyaralójukban, Zlaty Bazant-ot iszogattunk, és ahogy egyszer csak ránéztem a vigyorgó fejére, hirtelen belém nyilallt a bizonyosság, melyet azonmód megosztottam vele is: "Pál, te egy bazany vagy!" Tény, hogy akkori és jelenlegi tudásunk szerint a bazant ugye fácánt jelent szlovákul, melynek lehet egy másodlagos, "balfácán" utóíze, jelentése is, mégis úgy vélem, inkább a Pál kacagtató sutaságai, ügyetlenkedései-ezek külön bejegyzéseket érdemelnek, alkalmasint sorozatban tárom majd az Olvasó elé-révén kelt önálló életre, testesült hús-vér fogalommá (micsoda gyönyörű képzavar!) a szó. Akárhogy is, innentől fogva akkor használtuk, ha valaki bénázott, körülményeskedett, teszetoszáskodott, totojázott, elrontott valamit. "Ne bazanykodj már! Mekkora egy bazany vagy!"-mondogattuk az éppen aktuális alanynak. Ha valaki egyazon cselekménysorozatot összefüggően vagy ismételten sikertelenül próbált végrehajtani, vagy botlása ok-okozati viszonyban újabb melléfogást eredményezett, akkor bazany-show-ról beszéltünk (hányszor, de hányszor a Pálnál, s másoknál is!). Egynéhányszor még a Bazany of the year díjat is kiosztottuk, az egész éves teljesítmény alapján, ha jól emlékszem magam is elnyertem már a címet.

Mindez csak azért jutott most eszembe, mert ma vásárolgatás közben egyszercsak észrevettem, hogy elhagytam a bankkártyámat, mire kiderítettem a bankom számát, és felhívtam őket, hogy letiltsam, az egyenlegem lemerült ("Jónapot kívánok, elvesztettem a kártyámat, érdeklődni szeretnék, hogy mik a lehetős..."), az automatánál megkérdeztem egy nőt a sorban, hogy tehetnék-e gyorsan pénzt a másik kártyáról a telefonomra, hogy letilthassam az elveszett kártyámat, de azt felelte, hogy ő is nagyon siet, utána rosszul adtam meg a saját telefonszámomat, végre sikerült töltenem és letiltottam a kártyát, majd hazaindulva a papírzacskó, amiben az eladdig vásárolt termékeket szállítottam, kiszakadt.


Ez azért már bazany-shownak számít, persze önmagában kevés, de egy nevezésnek jó az összesített versenyben. Ki tudja, akár duplázhatok is, elvégre még csak a nyár elején járunk...




U.i.: Van egy képem a Pálról, mint Original Bazanyról, azonban ezt az ő személyiségi jogait figyelembe véve inkább mégsem osztom itt meg, noha ezzel lenne teljes a bejegyzés.

A köztévé újabb nagy dobása

Új játékos show indul az M1-en! A "Vigyázz, kész, Frajt!" könnyed szórakozást, kacagtató perceket ígér a nézőknek. A játékmester, a Szomszédok közkedvelt Mágenheim Júliája, Frajt Edit megmutatja humoros oldalát, amint a szintén hírességekből álló versenyzőket segíti, bírálja és persze ugratja a nekik kiagyalt feladatok végrehajtása során. Az közszolgálati televízió új vetélkedője, mely mindennap A láthatatlan madárfos előtt lesz látható, méltó ellenfele lehet a kereskedelmi tévék showműsorainak, például az RTL Klubon futó, Sebestyén Balázs vezette 4n4ln-nek.

Ábel Anita, az arabok pestise

Hogy miért gyűlöli így a sivatag népét, nem tudni, ám Ábel Anita már jó párszor tanújelét adta perzselő haragjának, melyet a mórokkal szemben visel. Egy alkalommal például egy kicsiny oázisban, ahol épp megpihent egy kereskedőkaraván, damillal összekötözte az arabusok tevéinek csiklóit, majd petárdát robbantott a szegény állatok között, akik persze szerteszét futottak félelmükben, ily módon csonkítva meg magukat. A karaván természetesen nem tudott továbbállni, s majd egy hónapig kellett étlen-szomjan helyben rostokolniok, mire valaki hírét vitte balsorsuknak, s a segítség újabb tevék formájában megérkezett; ily módon a rakomány, mely nem jutott időben célba, odaveszett, a tevék szintúgy elpusztultak, s a mentőakció költségeit is a szerencsétlen szaracénoknak kellett állniok, miután nagy megpróbáltatások árán visszajutottak otthonukba. Hogy mi sarkallta Anitát erre a kegyetlenségre, nem tudni, hiszen nem is ismerte áldozatait.

Egy másik alkalommal, ugyancsak egy eldugott kis oázisban az egyetlen kutat tette tönkre, oly módon, hogy belevizelt, majd -ki tudja, miért- Vastag Csaba CD-kkel szórta tele. Megint máskor kisgyermekeket riogatott, lenge ruházatban, "a Kakiboszi feltépi a segged!" sikoltásokkal rémisztve halálra őket.

Mikor ezekért és sok egyéb nemtelen cselekedetéért felelősségre vonták, csak megvonta a vállát és azt mondta: "Ki nem szarja le, talán a Bőhm bácsi?" Minthogy azonban egyik rémtettet sem lehetett egyértelműen rábizonyítani, mind ez idáig szabadon folytathatja garázdálkodását szegény arabok rovására. A legtöbb, amit ellene eddig elértek, hogy nyilvánosan nem léphet be a legtöbb arab országba, valamint nem mehet mecsetek közelébe Franciaország, Belgium, a skandináv államok, valamint az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és Kanada területén. Ez persze nem tartja vissza attól, hogy újabb beteges tréfákkal keserítse meg Izmáél népének életét. Csoda-e, ha ezek maguk közt csak úgy emlegetik: "Ábel Anita, az arabok pestise"?

A láthatatlan madárfos

"Nem látod, de érzed"

Egyszerre fordulatos családi dráma és korokon átívelő tabló. Történelmünk vérzivataros századain keresztül követhetjük végig egy galambtenyésztő család és a körülöttük élők életét, viszonyait, örömeit és árulásait ebben a nagyívű, magával ragadó sorozatban. Élnek, szeretnek, gyűlölnek és meghalnak, s közben nem tudják, hogy mindannyiuk sorsa összefonódik a múltban, jelenben és jövőben, mert mindannyiukat megjelölte egy láthatatlan pecsét...

1. rész:

Dénes beszarik a líceumban, miközben Amál megpróbálja feltérképezni Árpi férfibüszkeségének redundáns tartományait. Antal próbálja ellátni családfői teendőit, miközben versenyben kell maradnia a konkurenciával. Neje, Hedvig megpróbálja kiélni írói ambícióit, ám csakhamar be kell látnia, képzelete túl sekélyes és földhözragadt ehhez a pályához. Vagy mégsem? Vajon az új kiadónak tényleg tetszik a regénye, vagy csak a pénzükre hajt? Inasukon, Kálmánon egyre inkább elhatalmasodik a játékszenvedély; vajon a sorozatos balszerencse az agárpályán veszélyezteti-e Antalék vállalkozását?

20. század eleji híres magyar költő fiókban maradt, nemrég felfedezett közhelyei az elmúlásról

Éltem még a kezemben tartom
De közben lassan meglepett az alkony
Lepihenek hát, elrakom szekrénybe
S talán lesz még, ki elővegye, megnézze

Éltem még a kezemben tartom
De már látom, várnak a túlsó parton
Nem szólok senkinek, csak készülök az útra
Kényelmesen fekszem, szemeim lecsukva

Éltem még a kezemben tartom
De a derengés, mely beragyogja arcom
Nem a nap sugára, nem az élet fénye
Sápadt mezők hívó, táncoló lidérce

Éltem még a kezemben tartom
De ha elmegyek, nem lesz, ki visszatartson
Révésznek nem adok, evezek én magam
S ha nem érek partot, maradok parttalan

                                                             1922.

Go home Michael, you're drunk (Just kidding, you're today's earcandy)

You are far,
When I could have been your star,
You listened to people,
Who scared you to death, and from my heart
Strange that I was wrong enough,
To think you'd love me too.
I guess you just pissed in the pool,
You must have had to piss  in the pool