Kínzó kérdések

Milyen lehet annak az embernek a lelkivilága, aki szombat este egy karaoke-bárban a Mozart! c. musical egyik betétdalát adja elő? Milyen agyi elváltozás sarkallhat arra valakit, hogy ugyanitt egy Disney Aladdinjából vett csodálatos énekszámmal álljon a közönség elé? Mekkora ízlésficam tenyészik azoknak a lelkében, akik őket lelkesen megtapsolják? Hol és hogyan ment félre a magyar karaoke-kultúra? Vajon hányan választották már az amúgy rendkívül széles dalkínálatból a Biohazard vagy a Pantera egy-egy számát?

Az utolsó (kettő) kivételével persze egyikre sem akarom tudni a választ.

Jelzem, nem járok karaokézni, egy kiváló Paradise Lost tribute és egy Katatonia tribute koncertet tekintettem meg a helyen, mielőtt elszabadult a pokol.

Jelzem, ha ezelőtt hallottam is bármit ettől két bandától, az véletlen volt, viszont most majd letöltök pár PL albumot, mert tetszett.

A tehén dúdolgatva kérődzik. Nem gondol igazából semmire, jól elvan. "Mondd miért szeretsz te mást, és én csak téged..." hümmögi Máté Péter dalát, miközben fogai folyamatosan őrlik a füvet. A kutya Fra Angelico leporellókat nézeget, azon tűnődik, mennyire alakult volna máshogy a képzőművészet, meg úgy a művészet és a kultúra egyáltalán, ha annak idején nem a kereszténység válik egyeduralkodóvá a számos kultusz közül.
A csirke alszik, a disznó is szendereg. A kakas keresztrejtvényt fejt, a kecske magában rappel. Minden rendben van.

Generációs szakadék

Egy esküvőről tartottunk haza, már reggel. Egy fiatalabb srác, valakinek a rokona vitt minket vissza Pestre mikrobusszal. Édes kis semmiségekről cseverésztünk, mindenki fáradt volt már. Mikor beértünk Ócsára, én természetesen egyből rágyújtottam a Rage Against The Machine együttes Killing In The Name Of című számának generációnk által oly kedvelt, magyarított sorára (t.i. "kibaszott tócsa"), egy "t" betű elvételével  rögtön az adott helyzetre adaptálva azt. Kis sofőrünk hirtelen nekem szegezte a kérdést: "Te rasszista vagy?" "Persze"-válaszoltam meglepetten-, "de hogy jön ez most ide?" Arról kezdett magyarázni, hogy ő erre lakik, és szereti a mulatós zenét, és gyakran mulat együtt cigányokkal, én meg egyszerűen nem értettem, miért e vallomás. Végül Annus Gábor világított rá a hirtelen hangulatváltozás okára, előrehajolva megjegyezte, hogy ezek a mai fiatalok már nem ismerik a Rage-et. Csak ekkor értettem meg, Oh, hát ez a suhanc, ez a kölyök, ifjú korából adódóan nem tudhatta, hogy a szavak, amik elhagyták ajkaim, nem szeretett városát voltak hivatva, khmm, ócsárolni, csupán ártatlan parafrázisok voltak! Azt hitte, őszinte indulat vezérelt szűkebb pátriája sértegetésére! Én pedig természetesnek vettem, hogy tisztában van szavaim hátterével, s fel sem merült bennem, hogy ez a két szócska horgasztja fel így érzelmeit! Végül megbékélt valamelyest, bár nem magyaráztam el neki semmit a dalról és jelmondattá vált soráról, mely alapvetéssé vált korosztályunkban.
Hogyan is érthette volna! Én X, ő Y, s köztünk a generációs szakadék...

U.i:: Látjátok, feleim, manapság is lehet úgy mesélni valamiről, hogy az "Ócsa" és a "szócska" szavakról ne az aktuális közélet gennyes, áporodott szaga csapja meg az orrunkat.

Kezdem azt hinni, mégis létezik Isten, és szeret engem, ugyanis ma Sebeők Jánost szpottingolhattam a buszon. Egy hasonlóan jellegtelen nővel utazott, és nem 3 számmal nagyobb sapka volt a fején, úgyhogy volt egy halvány kétely bennem, hogy esetleg csak egy sima balfasz ül ott, de most látom a feleségét a neten, a képre se fogok emlékezni 2 percen belül, úgyhogy igen, azt hiszem ő volt!! Úgy fogok elaludni, mintha Karácsony lenne, holnap ki jöhet még? Ádok Zoli? Nacsa Olivér? Izgiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!!!!

Amúgy most jutott eszembe, múltkor láttam MC Havert az aluljáróban, és azelőtt még izgibb volt: a nyóckerben sétálva Kicsi Tyson jött velem szembe, aztán átértem az ötbe, ahol Rogán Antal himself mellett mentem el! Igyekszem nem kerület-sztereotipikus lenni, de azért ez szép. OJ Sámsont is láttam nemrég a villamoson, már másodszor, de az ő látványa mindig kis szomorúsággal is eltölt, a gyávaságomat idézi. Először ugyanis akkor találkoztam vele, mikor még a kovácsműhelyben dolgoztam, hazafelé a nap végén a metrón. Aznap pont a reszelővel kellett kiigazítanom a készülő kapu kisebb részeit, és én megtettem ami tőlem tellett. Amikor megláttam őt, éreztem, milyen tökéletes a konstelláció, mégsem léptem meg, nem léptem oda hozzá, hogy lazán annyit mondjak: "Haver, én ma annyira reszeltem, hogy izzadt a tököm!" Vannak dolgok, amikre csak egyszer adódik esélyünk... De ki tudja, mit hoz a holnap?

Kicsiny gyermekként a belvárosban, a Lovag utcában laktam. Ott állítólag  Rodolfónak, a híres bűvésznek és Dajka Margit színművésznőnek a kedvence voltam, noha erre én nem emlékszem, csak anyám elbeszéléseiből tudom. Azóta is sok hírességgel kerültem közeli kapcsolatba. Vikidál Gyula megvigasztalt, mikor sírva kimentem az E.T. vetítéséről, mert azt hittem meghal a kedves földönkívüli, arccal nekipréselődtem Eszményi Viktória fenekének az óvodában, Gyabronka Józseffel együtt szerepeltem a Zsebtévében, Göncz Árpád kezet fogott velem, míg a pszichiáteremre várakoztam. Mióta azonban itt élek, kerületem is sokszor megajándékoz pillanatokkal, melyekre mindig szívesen fogok emlékezni. Együtt vásárolni Majkával, Zana József színművésszel, Ganxsta Zolee apjával vagy Miller Zoltánnal (neki egyszer még az ajtót is visszalökhettem magam után), az Emberek együttes méltán kedvelt énekesével, ezek mind olyan élmények, melyekért örökre hálás leszek lakhelyemnek. S lám, ma ismét kaptam egy kis ajándékot a sorstól, mikor hazafelé az utolsó fogászati kezelésemről, valahol a Visegrádi utca tájékán szembejött velem Takács Tamás, a Karthágó, az East és a saját nevével fémjelzett Dirty Blues Band frontembere. Ugyan ő már látott sokkal jobb napokat, mégis selyemszalaggal fűzve rakom el elmém szépséges apróságoknak fenntartott rekeszébe azt a pillanatot, mikor kezében egy szál cigivel így szólt hozzám: "Ne haragudj, tűzgyújtó eszközzel bírsz?" Sajnos nem bírtam. Talán ha nem utasítom el oly mereven már gyerekkoromtól a dohányzást, ha akár csak alkalmakként rágyújtok... De nem, keseregni kár, maradjon meg ez a pillanat annak, ami volt: egy csipetnyi csokireszeléknek életem pudingján.

A csirke hanyagtartásban gubbaszt az ólban. Odamegy hozzá a tehén és megkérdi: Vajon kedvez-e ez a testtartás a tojásrakásnak? Mire a csirke: Takarodj el a büdös f***ba te kib****tt fa******ó pi***! Ne oktassá' má' ki engem a tojásról te agyonba**ott f*startály! Inzertáld magadba a gereblyét, te nyomoronc k****!

 Megjegyzem, a tehén viccelődni próbált, de tényleg semmi humora nincs, a csirke meg fáradt volt, melege volt, és amúgy is mocskos a szája.

Gyűlölöm azt, aki telt kupa mellett, bort iszogatván,
háborut emleget és lélekölő viadalt.
S kedvelem azt, aki bölcs és Aphrodité meg a Múzsák
szép adományairól zengve szeretni tanít.

Csúnya vége lett. Sanyika apja őrjöngött. Hiába volt ott Kati mellett az új párja, ő is csak megszeppenve állt, várta, hogy a férfi kidühöngje magát, hogy vége legyen már. Néha próbálták csitítani, de csak újra felszították a haragját. Persze Sándort is meg lehetett érteni. Egy másik családja is volt, gyereke, felesége. Megvette ezt a lakást Katinak és a fiának, mindent ő fizetett, munka után két otthon, két élet közt ingázott. Azt hitték menni fog. Hogy fel tudják nevelni Sanyikát. Nos, nem megy. Ezt nem lehet megúszni fájdalom nélkül. Végül abbamaradt az őrület.. Még a liftből is visszhangzott, hogy elviszi a fiát, hogy Kati ezt még megkeserüli, de lassan elült a lárma, elmúlt a közvetlen veszély. Kati azóta is  mindig résnyire nyitja az ajtót és kinéz, ha csak megáll a lift az emeleten, ha csak megcsörren egy kulcs a zárban, pedig új biztonsági ajtót csináltatott, és a zárat is lecserélte a vasrácson, ami az ajtóhoz vezet. Viszont nekünk nem adott kulcsot hozzá, pedig a mi villanyóránk is emögött a rács mögött van. Ezért múlt héten nem tudtam leolvasni az állást, pedig mellékelni kell azt is a papírokhoz, amit az ELMŰ-höz kell bevinnem. Hétvégén aztán végre sikerült beszélni vele, úgyhogy ha nem jön semmi közbe, és az idő is jó lesz, holnap elintézem ezt is. Megígérte, hogy csináltat kulcsot is. Végül csak jól alakul minden.

Recently

Kaptam olyan (baráti) visszajelzést, mely szerint egynéhány bejegyzésem modorosra, mesterkéltre sikerált. Ezt egyrészt bóknak veszem, hiszen mint említettem vonzódom a dagályos, szabatos, nehézkes, terebélyes, udvarias, körmondatos, komótos, túlstilizált, talmin csengő mondatfűzéshez; rendkívül szórakoztatónak találom. Másrészt megfontolandó, hogy gondolnom kell azokra is, akik ezeket a bejegyzéseket olvassák (vagy pont, hogy nem). Ők talán azt hihetik, hogy éppen a közönség igényeit igyekszem kielégíteni, amikor így fogalmazok, holott valójában csak a kedvemet töltöm, a magam örömét keresem ezekben a frázisokban, strófákban, stancákban. Hogy valójában ki vagyok én, vagyok-e én, van-e én, az más kérdés. Nem is mennék most bele, elég az hozzá, hogy ilyen egy fonák alak vagyok. Egyszerűen nem tudom komolyan venni sem a világot, sem magamat. Eleve ironikusan, hátsó szándékkal, másodkézből gondolkozom, íráskor meg pláne, ez adhat némelykor sajátos bukét a posztoknak. Persze ez hasznosnak bizonyulhat napjaink mémektől hemzsegő, szubkontextusokkal tűzdelt, utalásokkal, belső poénokkal gazdagon fűszerezett pszeudo-mashup világában, de én úgy látszik pont fordítva működöm, zsigerből ironizálok, ha pedig szándékosan, az már az irónia iróniája, most aztán döntse el mindenki, mikor hány méter az asztalon. Szóval nem könnyű az életem, de talán itt-ott sikerül rávilágítanom egy-egy részletére. Persze azt, hogy nem könnyű, ironikusan gondoltam, de közben meg tényleg így van, noha. Ugye? Hát, igen.

Amúgy ma is voltam a fogorvosnál. Egy kicsit ingerültebbek voltak, mint múltkor, az asszisztens elgörbített pár fogvájót, amiért megjegyzéseket kapott, viszont a röntgennél nagyon udvarias volt velem. Még egyszer fel kell keresnem őket egy végső tömésre, a tartósabbat választom az ingyenes helyett.

És megnéztem a Blue Valentine c. filmet. Tökéletes

For my foreigner fans

Site statistics tell me that my blog is visited from the US and someone from Germany is curious too. I'm quite surprised, but I think my feelings cannot hold a candle to the horror some of you guys have experienced when, maybe looking for something spicy, you realize that this is just a foreign site where some Hungarian dude posts his crap. I'm deeply sorry for all of those I caused distress. However, if you are my people abroad: Cső!

Ich hab' nicht vergessen wie ein Faultier seine Straßenlampe wiederabgeholt hat, aber mein absolutes Wunderkind kann einfach nicht gegen seines Kitzbühel gehen mit oder ohne Kalk. Wie die sogenannte Tannenbaum sagte: "Du hast deine Sinne aber Ich hab' mein Schwanz!" Also kein Produkt  kann gefahrlich sein, wenn jemand seine Kleidung nicht in der Stimme nominiert hat. Ich, mit einem brennende Herz eines Mannes der nich sogar eine Vorbildung gewonnen hat, gehe auf dem Tisch mit Liebe, Krankenschwester und Nominalerlebnis in der Mittagspause. Danke, wiel Spaß!